73278. lajstromszámú szabadalom • Gép lábbeliek felsőbőrének kaptafára foglalására

— 6 — elszakadhatna. Eme fogak .rögzítő hatása a köté.súrlódás ismert mechanikai alapelvén nyugszik, mely a dobra föltekercselt köteleknél és szalagoknál is érvényesül. Mint az a la ábrából kitűnik, a körültekercselési szög minden fognál 180, tehát az ebben az esetben lehetséges legnagyobb érték. Ha már most föltételezzük, hogy a legalsó fog a bőrt (k) erővel fogja be, ez az erő minden következő fogná! a körültekercselési szöggel hatványozódik, úgy hogy a 4a ábrán látható fogszám esetében a (K) erő a (k) erőnek körülbelül 20 szorossá. Igen merev bőr esetében a pofák fogosztása igen dúrva, gyengébb bőr esetében finomabb. A (9) mozgó fogópofa mozgatására a fogó záró-< dásánál a holtpontban elreteszelődő négy csuklós rudazat szolgál, mely a (9) fogópofábói, a (10) forgattyúból, a (11) hajtórúdból és a viszonylag mozdulatlan hídból áll, melyet a (6) fogótest és az ehhez kapcsolt (13) hajtórúd alkot. A (10) és (11) részek kétrészűek és a (6) fogótestet közre fogják. A (10) forgattyú a (13) hajtórúd (12) csapjához csatlakozik, a (14) csap pedig a (6) fogótesttel kapcsolja a (13) hajtórúdat. A (13) hajtórúd a (15)' rúgó hatása elien a fogótest felé kitérhet; míg ellenkező irányú kitérését a (16) csavaranya gátolja meg. A fogó nyitására a (10) forgattyút a (17) vdllarúd lefelé forgatja, míg 60-os kilengés után a (13) hajtórúd ütköző fölületét nem éri. Ekkor a (9) mozgópofát a (11) hajtórúd a (8) fix pofától távolítja. Ha a forgattyút a (17) rúd ismét a holt állásába szorítja, a fogó záródik, amennyiben a (13) hajtórúd (12) csapja a fogóba befogott bőr vastagságának megfelelő úton balfelé kitér és a (15) rugót ugyanennyire összenyomja. A (16) csavaranya a (15) rúgónak bizonyos előzetes feszültségei kölcsönözi, miáltal a fogó befogó ereje meg van szabva. Ila a bei fogó erőt fokozni kell, csak a megfeszített rúgó hosszát kell korong alátevésével csökkenteni. Ily módon a fogó befogó erejét tág határok között szabályozhatjuk. Eme fogó szerkezetnek egyidejűieg az is előnye, hogy a fogó vastagabb' bőrt, melyre a foglalásnál nagyobb húzást kell gyakorolni önmagától is biztosabban fog be, minit vékonyabb bőrt, minthogy ebben az esetben a (15) rúgó a fogót záró szerkezet holtpontállásában erősebben van megfeszítve. Ila ez a rúgó nagyon merev, a kompressziónak kis változása is tetemes változást idéz elő a befogó erőben. Végül még a fogó zárásához szükséges erő is igen csekély, minthogy az ezt végzó rudazat könyökemelő módjára hat. A (16) csavaranya segélyével a (15) rúgót csakis annyira kell összenyomni, hogy a fogó zárása ellen ellenállást csakis akkor fejtsen ki, mikor a (10) forgattyú a holtállásához már közeledik. Evvel azt is elérjük, hogy a fogó nyitása és zárása közel ugyanazt az erőt igényli, akár vastagabb, akár vékonyabb bői- befogására van is az beállítva. A (17) vililarúd alsó végéhez a (18) emelő csat-* lakozik, mely a (19) tengelyre van föléke', ve (4., 1., 3. ábra). Ez a tengely a (20) csapágyakban forgathatóan van a (1) asztallapra szerelve és a (18) emelőn kívül még a két (21) és (22) emelőt is viseli, melyek a tengelyre ugyancsak föl vannak ékelve. A (21) emelőre a (23) rúgó hat, mely a (2), illetve (3) állványhoz van kapcsolva és a fogót állandóim zárva, vagyis nyitó szerkezetét a holtpontállásban tartja, mint azt alabb le fogjuk írni. A (22) emelőhöz a (24) vonórúd csatlakozik (1. és 2. ábra), mely lefelé nyúlik és a gép jobboldalán (1. ábra) a (26) tengelyre fölékelt (25) emelőhöz kapcsolódik. Erre a tengelyre baloldalt a (27) lábító emelő van fölékelve, melytől a másik (24) vonórúd vezet a bal oldalfogó nyitó szerkezetéhez. Ha a munkás a (27) iábítóemelőt lenyomja, a két oldalfogót egyidejűleg nyitja, ha a lábítót elereszti, a két oldalfogó (23) rúgok hatása alatt ismét elzáródik. Hogy az oldalfogók a szögezés befejezte után önműködően nyíljanak ki, a (27) emelő (28) görgőt visel, mely a (29) excenterkorongon fut. Ez a korong a gép (30) főtengelyére van ékelve és evvel együtt a gép egy teljes inunkaszaka alatt egy fordúlaJtot végez. A (29) excentei korong a kellő pillanatban a (27) emelőt és a (26) tengelyközvetítésével a (25) emelőt is elforgatja és így az oldalfogókat nyitja, hogy azok fölfelé mozgásuknál ismét elzáródjanak. A (29) excenter siliakja olyan, hogy a fogókat nvító szerkezet egyébként állandóan holtpontállásában tartsa, amennyiben a (28) görgő a (23) rúgó hatása alatt állandóan az excenterkorongra fekszik. Ha azonban a munkás a (27) Iábítóemelőt lenyomja, a görgő az excenlerről leemelkedik. Az orrfogó nyitó szerkezete az előbb leírttal mindenben megegyezik, csakhogy itit a (17) villarúd a (31) emelőhöz (2. és 3. ábra) csatlakozik, mely épp úgy, mint a (32) és (33) emelő, a (34) nyítótcngelyre van ékelve. Ez a (34) tengely ismét a (35, 36) csapágyak útján a (4) asztallapon van forgathatóan ágyazva. A (33) emelőhöz az orrfogót záró (37) rúgó csatlakozik, mely másrészt a (2) állványhoz van kapcsolva-. A (32) eme-