73278. lajstromszámú szabadalom • Gép lábbeliek felsőbőrének kaptafára foglalására

A munkás azáltal, hogy a Mbílót erősebben, vagy gyengébben nyomja le, a kifejtett húzást ponitosan a bőr rugalmasságának megfelelően szabályozhatja. Különösen fontos, hogy ekkor a húzást tetszése szerint megszüntetheti és újból létesítheti és hogy két kezével, mely teljesen szabad, tapintás útján meggyőződhetik arról, hogy a fölső bőr mindenhol elég jól és feszesen fekszik-e a kaptafára. Ila a fölső bőr a kifeszítés után elferdült volna, a munkás vagy a feszítést csökkentheti és az egyik, va,g.y másik fogói más helyen és más módon alkalmazhatja, vagy pedig azáltal, hogy a lábával a foglaló láibítól lenyomva tartja, ú feszültséget ugyanabban, vagy gyengébb mértékben föntarthalja és az egyik, vagy mindkét oldalfogót előre, vagy hátnafelé eltolhatja, hoigv így a fölső bőrt az orrfogó nyitott, vagy zárt állapotánál az egyenes helyzetébe hozza. Mikor a fölső bőr egyenes helyzetben szorosan a kaptafára fekszik, a munkás egy gombát nyom le, miáltal a fölső bőrt és a kaptafát a kellő helyzetben rögzíti és így a foglaló láibítót eleresztheti. Ezzel a foglaláshoz szükséges kritikus tevékenységek befejeződtek. Most már a munkás kéziemelő segélyével a motort bekapcsolja, mikor a fogók önműködően mozognak a béléstalp alá és így a fölső bőrt a kaptafa széle körül lehajlítják. Egyidejűleg a kaptafa le is siilyed, míg a fogókra szorosan rá nem fekszik és mikor ezek legbelső helyzetükbe jutottak, a cipő-orra fekvő bőrgörgő, a fölső kaptafa nyomó hatása alatt, szorosan a fogókra fekszik. Ezután az oldalfogókon át kétkét, az orrfogón ál egy foglaló szöget ver be a gép, melyek a fölső bőrt a béléstalppal kötik i össze. Most már a fölső kaptafanyomó ismét fölemelkedik, a fogók kinyílnak, a cipőt eleresztik, úgy, hogy azt a talpnyomó kiemelheti és a fogók akadály nélkül kifelé mozoghatnak. A fogók csak rövid ideig maradnak szélső végállásukban, addig, míg szögekkel meg nem telitek, azután isimét annyira befelé mozognak, hogy szájaikkal fölfelé közel függélyesen a következő cipő kaptafa széle alatt álljanak. Ekkor a gép önműködően megáll és a munkás azonnal megkezdheti a következő cipő foglalását. Ha ez a cipő az előbbinél nagyobb, vagy kisebb, a munkásnak csakis egy kézi kereket kell elforgatni megfelelő szöggel, hogy a következő nagyságú kaptafa kerüljön a megtelelő helyre. Ez a gép a csatolt rajzok 1. ábráján elől-, 2. ábráján oldalnézetben látható, a 3. ábra az asztallap alulnézete, a 4. ábra a fogóknak és az ezeket záró áttevéseknek, valamint a fogómegakasztóknak és a szögvezetéknek részlete, a 4a ábra a fogó pofák és az ezek közé befogott bőr metszete, a 4b ábra a fogóknak a kaptafa hosszanti irányában való eltolására szolgáló berendezés részlete, az 5. ábra a talpnyomó és a vele kapcsolt működtelő berendezés részlete, a 6a, Gd ábra a saroktámaszték és a talpnyomóval való összeköttetésének részlete, a 7a, 7c, ábra a fölső kaptafanyomó részlete, a 8a, 8b ábra a szögdob és a szögek elválasztására szolgáló berendezés részlete, a 9. ábra a szögeket elválasztó tolattyú fölülnézete. E. A gép leírása. 1. A l'ogók és a nyitásukra szolgáló berendezés (4. ábra). Az (1) alaplemezen (2. és 5. áhra) két (2) és (3) oldaloszlop van megerősítve (1., 2., 4. ábra), melyek a (4) asztallapot tartják (1—4. és 4b ábra) és melyeket az (5) gerenda köt.össze egymással (1., 2., 4b ábra). (1. ábra). Az asztallapnak hosszanti és haránlhasítéka- van, az elsőben az orrfogó, a másodikban a két oldalfogó mozog, mely három fogó szerkezete teljesen azonos. A fogók a (6) fogótestből (4. ábra) és a (7) fogó mozgatóból állanak. A fogótestre van a tulajdonképpeni fogó szerelve, melyet a (8) fix pofa és a (9) mozgó pofa alkot. Ez utóbbi a (92) csap segélyével forgathatóan van ai (6) fogóteslre szerelve és mindkét pofa hosszanti és harántirányú fogazással van ellátva, melyek azonban a szokásos csíptető fogókétól eltérően nem csúcsos, hanem a 4a ábra szerint hullámos. A csúcsos fogak ugyanis a bőrbe beszúrnak és ebbe horogszerűen befogódzanak, mikor elkerü'I-hetlen, hogy a bőrt a csúcsok élei be ne vágják, sőt sok esetben szét ne vágják, mikor a bőrt a fogó többé meg nem fogja. A találmány szerint szerkesztett fogók profiljai hullámosak, mint az a 4a ábrából kitűnik, ezenkívül a fogak és fogközök profiljai is akként vannak kiképezve, hogy azok egymásba pontosan bele ne üljenek, hanem egymástól bizonyos távolságban maradjanak, mely távolság ama bőr középvastagságával egyenlő, melynél a fogókat alkalmazzuk. A bórt ezek a pofák kizárólag súnódás által rögzítik, mely súrlódást a fogprofil különleges kiképzése a fogazott pofáknál lehetséges határértékig fokozza, anélkül, hogy a bőr megsérülhetne, vagy éppen