73278. lajstromszámú szabadalom • Gép lábbeliek felsőbőrének kaptafára foglalására

_ 4 -indulnak meg, mikor az összes kritikus tevékenységek teljesen kielégítő eredménnyel lefolytak. A 2. pontból következik, hogy ez a munkamód a kézi munkával szemben annyival előnyösebb, hogy az összes kritikus tevékenységek együttes hatása igen könnyen javítható ki, ami a kézimunkánál lehetetlen, mert itt az egyes húzások hatását a foglaló szögek segélyével azonnal állandósítjuk, mi azzal a veszélylyel jár, hogy az egyes húzások hatását az összes húzások együttes hatásénak keretében ismét ki kell javítani. A találmányunk tárgyát képező gép két szakaszban dolgozik, melyek közül az első időtartama határolva nincs és épp úgy függ a földolgozandó anyag minőségétől és a munkás ügyességétől, mint a kézi foglalás időtartama. Ezt a szakaszt időbelileg korlátozni nem is szabad, mert az alatt csakis kritikus műveletek folynak le, melyök időtartamát előre megállapítani nem lehet, ha azt a célt, hogy tökéletes munkát végezzünk, elérni akarjuk. A kritikus tevékenységek ama jellege, hogy azokat a munkásnak kell szabályoznia, hogy azok időtartama és sorrendje változó és hogy azokat szükség esetén részben, vagy teljesen, ismételni kell, kizárja, hogy a gép az első időszak alatt önműködően dolgozzék. Ennek megfelelően a találmány tárgyát képező gépet hajtó motor ez alatt az első időszak alatt ki van kapcsolva és az erőt a munkás szolgálttja és szabályozza. A gép különleges szerkezete miatt azonban a munkás testi ereje és ügyessége nincs nagyon igénybe véve, amennyiben a gép a munkástól kiinduló erőt és mozgást a szükségletnek megfelelően sokszorozza, illetve a kellőképpen irányítja. A kritikus tevékenységet igénylő műveletek befejezte után azok együttes hatását nyomógomb lenyomásával állandósítja a munkás, mire a gépet teljesen magára hagyhatja, ha egy kéziemelő segélyével a motorra kapcsolta. Ekkor a gép azonnal megkezdi önműködő tevékenységét, melyet pár másodperc alatt a munkás minden további beavatkozása nélkül befejez. A mechanikus műveletek befejezte után a gép önműködően távolítja el a cipőt és azután ugyancsak öniműködően megáll. Ez azonban aiz eddigi foglaló gépektől eltérően, nem mindig a gépnek ugyanabban az állásában történik, hanem a mechanikus műveletek időszaka alatt történő beállításának megfelelően előbb, vagy később a gép oly állásában, melybeni az ezután foglalandó cipőt — akár nagy, akár kicsi legyen is az — a fogókba be lehet akasztani. Ennek következtében a munkás azonnal hozzáfoghat a következő cipő foglalásához. A gépet a mechanikus műveleteknek megfelelően csakis akkor kell újból beállítani, mikor a kaptafák nagysága és alakja igen eltérő, . vagy lényegesen más anyagot kell feldolgozni. D) A gép működési módja. Mikor a munkás a fölső bőrt a kaptafára húzta és ezt — ha szükséges — a sarok részen egy szöggel a béléstalphoz erősítette, a fölső bőrt három fogóba akasztja be, melyek az orr-részre, illetve a két oldalra hatnak. Ezeket a fogókat rúgók tartják zárva, de két lábító segélyével bármikor nyithatók, melyek közül az egyik az orr-fogóra, a másik a két oldalfogóra hat. Ily módon a munkás a kritikus műveletek egész ideje alatt a bőrt a fogókból bármikor kiveheti, illetve ezekbe újból beakaszthatja, ha ez egy, vagy más okból szükséges. A munkás a fölső bőrt, melyet két oldalt kézzel a szélén megfogott, az orrcsiptetőbe akasztja be, úgy, hogy közepe pontosan ebbe essék Ha a beakasztás nem sikerül azonnal; lábával az orrfogót nyitva tartja és a fölső bőrt addig tolja jobb-, vagy balfelé és addig akasztja be mélyebbre, vagy kevésbbé mélyre az orrfogóba, míg az a kellő módon befogva nincs. Ha a munkás a lábítót elereszti, a fölső bőr az orrfogóba biztosan be van fogva. Azt az erőt. melyet a fogó kifejt, ennek később leírandó szerkezete következtében majdnem teljesen tetszőlegesen változtathatjuk. Ezután a fölső bőrt hasonló módon akasztja be a két oldalfogóba, melyeket a második lábítóval tart nyitva. Ekkor a munkás a szárfejet oly módon, hogy azt jobbra, vagy balra, vagy mindkét oldal felé a jobb, vagy bal, vagy mindkét kezével tetszés szerint előre, vagy hátra tolja, vagy épp oly jól mélyebbre, vagy kevésbbé mélyre akasztja be. Mindenekelőtt a munkás az egyik oldalfogót előbb, vagy hátrább akaszthatja be, mint a másikat és így a fölső bőr helyes beállítását, valamint a foglalásnál a húzást tetemesen befolyásolhatja. Az oldalfogóknak tetszőleges helyen való alkalmazását a munkafolyamat kritikus szakaszának egész időtartama alatt végezhetjük. Miután a munkás a második lábítót eleresztette, a fölső bőr mind a három fogóban fogva van és most már a kaptafára feszíthető, amennyiben azt a munkás a kaptafa szélére közel merőleges irányban meghúzza, mely célra a gép harmadik lábítóját használja. Ha a munkás ezt lenyomja, a kaptafa a fölső bőrbe beszorul, még pedig oly erővel, hogy a fölső bőr csúcsától torkáig a kaptafára mindenhol jól rászorul és teljesen kifeszül.