73271. lajstromszámú szabadalom • Desztilláló- vagy redukálókemence függélyes retortákkal és annak üzemeljárása
működő ilyen kemence hatásfokát még azáltal is javíthatjuk, hogy a kamraiad1 vízszintes zónáit egymáshoz képest hőszigetelő-anyagokkal szigeteljük. Ezáltal meggátoljuk azt, hogy a fölhevítés fokozatosságának megfelelő falzónák egymás között lényegesebb kőcserébe léphessenek. Ennek folytán mindegyik — pl. egy kőmagasság által képezett — hőtárzónában föltárolt meleg kénytelen vízszintes irányban az adagolt anyagra átlépni s nem juthat a fölötte levő hidegebb fal részbe. Szigetelés gyanánt pl. :a,s besztet alkalmazhatunk, de lehet az egyes zónáikat gázrétegekkel is elválasztani. A fűtőgázok melegét még jobban használhatjuk ki akkor, ha az adagra való hőátviteli sugárzás által fokozzuk s e célból a belső kamrafalat fokozott hősugárzó képességgel ruházzuk föl. E célból az alakköveknek a kamra belső falát képező fölületeibe az adagolt anyagnál keményebb anyagokat ágyazunk be, még pedig kristályos állapotban'. Ezáltal a kamrafal belső fölületét nagyszámú kis kiugrással látjuk el, vagyis a fal tényleges föliülelét a mérhető fölülethez képest lényegesen fokoztuk s ennek folytán a sugárzási képességet megfelelően növeltük. Minthogy kemény anyagokat használtunk e célra, a kiugrások gyors kopása elkerültetett. Desztilláló és redukáló kemencéknél e célra siliciumcarbidot, chromvaskövet, kvarcot sitb. használhatunk, amely anyagoknak megfelelő nagyságú szemcséit a kő gyártásakor vagy azután ágyazzuk a kamrafalat alkotó fölületekbe. Az ily módon kiképezett kamrafalat különösen a kemence azon helyein alkalmazzuk, melyeknél a liőmérsék már 800°-ot meghalad, ahol tehát a sugárzás által való hőátvitel szerepe fontosabb kezd lenni. A koksz tudvalevőleg magasabb hőmérsékeknél virágkel alakú fölületet vesz föl s ennek folytán nem fekszik jól hozzá a kamrafalhoz. Ezen zónákban tehát igen hasznos, ha lehetőleg sok meleget tudunk sugárzás révén átvinni, amit a találmány értelmében egyrészt a tetemes hőfokkülömbség, másrészt a belső kamrafal sugárzóképességének növelése által érünk el. A fönljelzett eszközök alkalmazása révén a melegálvitel lényegesen gyorsabban megy végbe, mint eddig, úgy hogy azonos összetételű szén desztillálási tartamát igen lényegesen kurtíthatjuk. v Folytonos üzemű függélyes kemencéknél, melyeknél a legerősebben fűtött zóna a kamra alsó végén fekszik, lehetővé vált a fönt jelzett eszközök alkalmazása révén a fűtést úgy Vezetni, hogy a füstgázok 400°-nál alacsonyabb hőmérsékkel hagyták el a fölső hőtárt és 18%-nál több szénsavat s 12%%-nál kevesebb oxygént tartalmaztak. A fűtés hatásfoka amellett 85%-nál nagyobb volt. A termelt koksz a gyors hőátvitel folytán nagydarabos és hordképes. Az 1200°-ot meghaladó kokszolási hőmérsék folytán a koksz darabnagysága és keménysége is nagyobb, mint az eddigi eljárások termékénél. Több egymás mellett fekvő kemencekamra összeépítésénél az egyes kamrákhoz tartozó hőtárat egyszerűen azáltal létesíthetjük, hogy két szomszédos kamra falát oly kövekből építjük föl, melyeknek hőtár gyanánt szolgáló fütőhuzamait egy középső válaszfal által két csoportra osztjuk, amely csoportok átbocsátó keresztmetszetét pl. tolattyuval szabályozhatjuk. Ha emellett a két huzamcsoport fölső és alsó végeit egymással közlekedtetjük, úgy egy a fölső kilépési helyen elrendezett fojtószerv révén mindegyik hőtár üzemét szabályozhatjuk a hozzátartozó kamra menete szerint. A rajzón a találmány tárgyának egy példája függélyes kamrája kemencénél alkalmazva látható. 1. ábra egy kamrának s a hozzátartozó hőtárniak függélyes metszete, 2. ábra az 1. ábrára merőleges függélyes melszet, részben nézet, 3. ábra pedig az 1. ábra fölső részének egy részlete nagyobb léptékben. A függélyes (a) kamra falai fütőfalak gyanánt vannak kiképezve, s e célból olyan (b) kövekből vannak összeállítva, melyek nagyszámú, aránylag szük, fűtőhuzam gyanánt szolgáló függélyes (c) csatornával vannak ellátva. A kövek toll- és horony révén úgy helyeztetnek egymásra, hogy a (c) csatornák alulról végig felnyúló fűtőhuzamokat alkossanak. *A szűk fütőhuzamokban nagyszámú keresztbenfekvő (d) ütközőtest van elrendezve. Mindegyik alakkő egy középső (e) válaszfal révén két részre van osztva, úgy hogy mindegyik fütőfalban két alulról fölfelé haladó (c) csatornákból képezett huzamcsoport képeztetik. Ennek megfelelően mindegyik fütőfal két szomszédos (a) kamrát fiit. A (c) csatornák és (d) ütközők hőfölvevőfölüíete minden (b) kövön kb. tizszer akkora, mint a kő hőáladófölülete, vagyis az adagolt anyaggal érintkező (f, g) fölületek.
