73271. lajstromszámú szabadalom • Desztilláló- vagy redukálókemence függélyes retortákkal és annak üzemeljárása

folytán megfelelően nagyobb a hőkapacitás is ugyE-caizon vízszintes síkban. A kamrafal 'hőfelvevőképességét a. találmány értelmében még azáltal is fokozzuk, hogy a falat nagyszámú, szük fűtőhuzamból képezzük. Ezáltal a failat alkotó kövek hőföllvevőfölülete az eddig használatos berendezésekhez viszonyítva; lényegesen növekszik s megfelelően kedvezőn alakul a köveknek hőföllvevőfölülete és a belső kamrafalat toépező hőátadófölülete közötti viszony. A fűtőhuzamok kellő fölosztása által e viszonyszámot annyira fokozhatjuk, hogy pl. az alakkő hőTölvevöfölülelc. tízszer akkora lehel, mint annak hőátadófölülete. Emellett a kő egyúttal térigényéhez képest nagy tömegű lesz, úgy, hogy a kamrafal szélessége dacára a fönljelzett követelményeknek, aránylag csekély lesz. A sok kis fütőhuzam emellett a fűtőgázok átáramlását megnehezíti, úgy hogy helyileg lokalizállabb, tehát hatékonyabb fülest érünk el, mint az eddig használatos nagy átbocsátó üregű kövek alkalmazásakor. A fűtés helyi lokalizálását azáltal is fokozhatjuk, hogy a fűtőhuzamokban a gázok áramlási irányára kereszttíen álló, nagyobbszámú ütközőtestet alkalmazunk, melyek gáz- légelegy alkalmazásakor a fűtőgáznak az égési levegővel való jobb keveredését is biztosítják. A meleg a hőtárat képező falról az adagolt anyagra természetesen anmál gyorsabban lép át, mennél magasabb a hőtár hőmérséke az anyagéhoz képest. A kamra falat fezért egy célszerűen már előzetesen levegővel elegyített gázzal vagy gázelegygyel fűtjük, melyhez csak oly kis légfölösleget adunk, amennyi az elégés tökéletességéhez okvetlenül szükséges. A kamrafal ezáltal aránylag annyival magasabbra hevül föl, mint az adagolt anyag, hogy az adagolt anyag legmagasabb hőmérsékénél, ahol tehát a hőtár és az adagolt anyag hőinérsékei között legkisebb a külömbség, ezen külömbség még mindig körülbelül 300°-ot tesz ki. Ezen fűtési módnál, melynél tehát ugyanazon vízszintes síkban a kamrafal lényegesen magasabb hőfokú, mint az adagolt anyag, a kamrafal anyagának magasabb fajhője még egy külön előnyt biztosít. Egy anyag fajhője tudvalevőleg a hőmérsékkel emelkedik. A szénnek (grafitnak) pl. 200°-nál 0.2 a fajhője, vagyis 1 kg. szén ezen hőmérséknél csak 40 hőegységet tárol. 1200°-nál ellenben a fajhő már 0.415, akkor tehát 1 kg. szén több mint 500 hőegyséjipel tárol. \ 11a a szén kokszolására szolgáló fűtőfalat oly anyagból készítjük, mely a szénnél kisebb fajhőjű, ha tehát pl. az eddigi szokás szerint chamotleot használunk, melynek fajhője csak kb. y2

akkora, mint a széné, akkor a kamrafal hötárolóképessége «; retorta széniadagjának hőlárolóképességéhez viszonyítva annál kisebb lesz, mentnél magasabb a hőmérsék a kemence ugyanazon vízszintes síkjában, mert a chamotte kisebb fajhője a hőmérsékkell nem emelkedik oly mérvben, mint a széné. Minthogy a jelen találmány tárgyéinál a fütőfal és a szén fajhői a hőmérsék emelkedésével kb. égyforma mértékben emelkednek s minthogy minden vízszintes síkban a botárnak egyrészt tömege, másrészt hőmérséke nagyobb, mint a szénadag tömege és hőmérséke, a kemence minden síkjában és minden hőmérséknél a hőtár gyanánt kiképezett kamrafalnak hőfölvevőképessége állandóan lényegesen nagyobb (esetleg a háromszorosnál is több) lesz, minit a fütendő szeninennyiségé. A kamraiad' hőfölVevőképességét olyként lehet az egyes vízszintes síkokban uralkodó hőmérsékletekhez alkalma zkodLatni, hogy a, kamrafal nyers anyagához megfelelően nagyobb mennyiségű hővezetőanyagot, pl. szenet vagy sil'iciumcarbidot, vagy pedig nagyobb mennyiségű rosszabb hővezetőainyagot, pL chromitot, vagy agyagot keverünk. A jelen fűtési eljárás igen jó hatásúnak bizonyul folytonosan működő, függélyes kamrájú desztilláló és redukáló kemencéknél, melyekben az adagolt anyag a fölemelkedő fütőgázzal szemben ellenáramban halad. A kemence ezen üzemi módjánál a legforróbb zona a fütőfal alsó végén van, mert az adagolt anyag itt a legnagyobb hőmérsékü, mely kb. 1200°-ot tesz ki. A jelen fűtési eljárással a kemence azon vízszintes síkjában, melyben az adag hőmérsékének 1200°-ot kell elérnie, a fütőfal 1500°-nál magasabb hőmérsékre is fűthető föl, úgy hogy a fütőfal és az adag hömérsékkülömbsége e helyen is 300°-ot tesz ki. Ha a fűtés kezdő hőmérséke 1500° s a hőmérsék oly módon szabályioztatik, hogy a kamra fölső végén a fütőgázok kilépési helyén a fűtőfal hőmérséke csak 500° vagy ennél kevesebb legyen, elérhetjük, hogy a kemence minden vízszintes síkjában kb. 300°-nyi hőmérsékkülömbség legyen az adag és a kamrafal közölt, amit azáltal biztosíthatunk, hogy az adagolt anyag sűlyedési sebességét a külső fűtésnek megfelelően szabályozzuk. Az adagolt anyag fokozatos fölhevítésével