73079. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke

— 2 — 4 kereke a barázdában mehessen és hogy az ekével, ha vele nem szántunk, oldalt me­hessünk, anélkül, hogy az ekét dűltsük, az egyik (2) járókerék a gépkereten különleges módon van alkalmazva, amint azt az 1. bra oldalnézetben vázlatosan, a 2. ábra pedig nagyobb léptékű harántmetszetben mutatja. Az (a) gépkereten alkalmazott (9) oldal­lemezeken (10) és (11) csapágyak vannak megerősítve, melyekben a rövid (12) tenge­lyek forgathatók. Utóbbiak belső felére (13) lánckerekek vannak ráékelve, melyeket a (d) lánckeréknek tengelyére ráhúzott (15) lánckerekekkel (14) láncok kötnek össze (1. ábra). A (15) kerekeket tengelyükkel ten­gelykapcsolás, vagy differenciálhajtómű köti össze. A (12) tengelyeknek külső végén (16) fogaskerekecskék vannak alkalmazva. Az egyik (10) csapágy a (10') karral van el­látva és az ebbe beerősített (17) csapra az egyik (2) járókerék van forgathatóan rá­húzva, a melynek (18) fogaskoszorújába a (16) fogaskerekecske kapaszkodik. A másik (11) csapágyra a (19) forgattyú van a (12) tengely körül forgathatóan ráhúzva. A (19) forgattyúnak végén alkalmazott (17) csapra a másik (2) járókerék van forgathatóan rá­helyezve, mely ugyancsak egy (18) fogas­koszorúval bír, a melybe a (12) tengelynek (16) fogaskereke kapaszkodik. A (2) járóke­rekek (17) csapjainak távolsága a (12) ten­gelyektől, valamint a (16) fogaskerekeknek és (18) fogaskoszorúknak átmérője egyenlő. Ily módon az egyik (2) járókerék az (a) gép­kereten szilárdan van alkalmazva, míg a másik a (12) tengelynek (11) csapágya kö­rül elforgatható (19) forgattyú segélyével elállítható. A (19) forgattyúnak a (2) járó­kerékkel együtt alsó helyzetéből fölfelé való elforgatása által a megfelelő járókerék a másikhoz képest a (17) csap és (12) tengely közötti távolság kétszeresének határai kö­zött bármely helyzetbe beállítható és ebben a helyzetben a (19) forgattyú alkalmas mó­don rögzíthető. Ezáltal a szántásnak mély­ségét állítjuk be. Az előállítható járókerék­nek minden helyzetében (18) fogaskoszorúja a hozzája tartozó (16) fogaskerékkel kap­csolatban marad. Az (A) motoros ekének az egyik vagy másik fordulóba való beérkezténél szüksé­ges, hogy a (c) láncnak lehorgonyozását a szántási szélességnek kétszeresével tova­helyezzük. E célra a legalkalmasabb a kis (B) kocsi, melyhez a (c) lánc vége hozzá van erősítve, amint az a 3. ábrán vázlato­san látható. A 4. és 5. ábrán harántmetszetben és fö­lülnézetben a horgonykocsinak egyik oly kiviteli alakja van föltüntetve, mely a meg­feszített (c) láncnak húzóhatása következté­ben a szántási szélességnek kétszeresével önműködően elmozog. Ez a kocsi a (20) ke­retből áll, mely két ugyanabban a síkban egymás mögött elrendezett, a talajba való behatolás céljából (22) peremekkel ellátott nagyobb (21, 21') járókerekeken és egy ki­sebb (23) irányítókeréken nyugszik. A (21, 21') járókerekek (24) lánckerékkel vannak ellátva, melyeket egymással a (25) lánc köt össze oly célból, hogy azok egyidejűleg egymással kényszerkapcsolatban forogjanak. Az egyik (21') járókerék, továbbá egy fo­gazott (26) tárcsával (4. ábra) van ellátva, melybe a (27) kilincs kapaszkodik. Utóbbi a (28) tárcsára van ráerősítve, mely a járó­keréknek (29) tengelyén lazán ül. A (28) tár­csa a (30) fogaskúpkeréknek van kiképezve, mely egy másik (31) kúpkerékkel kapcsoló­dik. Utóbbi a szilárdan álló harántirányú (32) tengelyre van lazán ráhelyezve és a (33) lánckerékkel összekötve. A (33) lánc­kerék a (34) spirálrúgónak (4. ábra) hatása alatt áll, melynek egyik vége a (32) ten­gelyhez, másik vége pedig a (33) kerékhez van erősítve. A (33) keréknek kerületéhez a rövid (c') láncnak egyik vége van hozzá­erősítve, mely lánc másik végén a (35) ho­roggal van ellátva. A (35) horgok a (c) ve­zetőláncnak egyik szemébe akasztjuk be, mely (c) lánc a kocsi (20) keretének forgat­hatóan ágyazott (36) dobjára van fölteker­cselve. Ily módon lehetővé válik, hogy a (c) vezetőláncnak hosszát a szántandó mező­nek hosszához képest tetszőlegesen megvál­toztathatjuk és a szántás után a (36) dobra

Next

/
Oldalképek
Tartalom