73053. lajstromszámú szabadalom • Eljárás világítógáz előállításra, folytonos vagy nemfolytonos destillációval, függélyes retortákban, vagy kamrákban és ehhez való berendezés

•előzőleg a (43) széntartályt kiüríteni kellene. A szén lecsúszását úszókkal, vagy más hasonló szerkezetekkel lehet szabályozni. Az (1) retorta alsó része öntöttvasból való (20) kitorkolócsővel van ellátva, melyhez a (21) koksztörő csatlakozik a (22, 23. 24) koksztarlállyal (9. ábra). Az (1) .retorta közvetlen szomszédságában, a (14) rekuperátor fölött nyugszik a (2) generátor. Ez az elrendezés azonban másképen is lehet kiképezve, mint ahogyan a rajzon föl van tüntetve. A fűtőgáz (szénoxid, CQ), mely a (2) generátorban fejlődik, a (3) csatornán át a (4) elosztócsatornába száll föl, mely megközelítőleg a tűzben álló „ retorta közepében foglal helyet. Onnan a fűtőgáz. néhány (4a) lángzón át, egy (5) elégetőkamrába jut, ahol a túlhevített szekundérlevegővel találkozik és meggy úllad, miközben igen magas hőfokot fejleszt. Az elégetésből származó szénsav- és nitrogénkeverék, az (5a) és (5b) csatornákban való fölszállása közben, melegének egy részét az (1) retorta fölső részének átadja, mely meleg a szén desztillálására használtatik föl. Külön berendezés lehetővé teszi a fűtőgázáram eltérítését, mielőtt az az (1) retorta fölső részén a (6b) gyűjtőbe érkezett volna és annak, a (6b) gyűjtőn át, a (7) kerülővezetékbe való bevezetését. Az (1) retorta fölső részének fűtése eszerint könynyen szabályozható úgy, hogy azt pl. csak kisugárzással, vagy redukált gázárammal stb. lehet melegíteni. A (12) szekundér levegőcsatorna alatt a fűtőgázok az (1) retorta széles oldalára jutnak át és a (8) csatornákon át, az (1) retorta alsó részéhez áramlanak, hogy azután a (14) rekuperátorba jussanak be. Itt a szekundér levegő fölmelegíttetik ós a (11) csatornákon át folyik, melyek a (9) füstgázcsatornák közt feküsznek. A (14) rekuperátor alsó részén a gázok, miután melegüket átadták, a (10) gyűjtőcsatornákon át, a rókatorokba és innen a kéménybe jutnak. A szekundér levegő, mely a generátorgázok elégetéséhez szükséges, elállítható tolókán át jut be a (14) rekuperátorba és a (11) csatornákon áramlik át, miközben meleget vesz át a fáradt gázoktól, a (12) csatornába való belépéséig, ahol azután a gázáram két ágra oszlik. A két áramág az (1) retorta széles oldalainak egyikét és másikát súrolja. A magas • fokra fölhevített levegő a (12a) fúvókákon át belép az (5) elégetőkamrába és ott a szénoxyddal (CO) szénsavvá (C02) egyesül. A (30—32) koksztörő (9. ábra) az alsó (20) retortafejen lévő (21) tokban van elrendezve. A törőnek, önmagában véve ismert mód on a (21) testben levő forgó (31) kései vannak. Új itt, hogy a (30) késtengelíyel szemközt fekvő lejtős (27) fal különleges módon törőszerszámnak van kiképezve. A (27) fal bordákkal van ellátva, melyekhez a (31) forgókések lökik a kokszot. Utóbbiak a (3) hajtótengelyen vannak megerősítve, melyet a (2) tokon kívül kapcsolókerék forgat, melyet viszont ide-odamenő rúd stb. hoz mozgásba. A kívánt extrahálási sebesség szerint a (30) tengely forgása gyorsítható vagy lassítható. A (31) kések, melyeket a (32) közbetett gyűrűk (10. ábra) egymástól szabályos távolságokban tartanak, a rajzon föltüntetett alakúak, mely lehetővé teszi, hogy a kokszot jól megfogják és a szemközt fekvő (27) fal bordáinak irányában rányomódjanak, hogy azokat széttörjék. Hogy a gyors elkopást meggátoljuk, a (27) lemezt különösen kemény anyagból készítjük és egyszersmind kicserélhetővé is tesszük. A kicserélés célszerűen valamelyik dekarburáció alkalmával történik. A (27) lemez egyebek közt két sor (28) acélfogat tartalmaz, melyek a kokszoszlop túlságos gyors lesülyedését meggátolják és melyek törőszervekül is szolgálnak a (31) forgókésekkel egyetemben. A beállítható és kicserélhető (28) fogak könnyen kicserélhetők üzem közben is. A fogak beállítása szerint a koksz nagyságát szabályozni lehet. A gőz, mely a koksz oltására szolgál, a forgókések tengelye fölött lép be a (21) tokba. A berendezés munkamódja már most ez: