72904. lajstromszámú szabadalom • Kiemelhető ülő- és fekhelyberendezés tömeges személy és katonaság szállítására, teher vagy más vasúti kocsikban

_ 2 -magasságában levő vízszintes élére fekszik a (c), (cl), (c2) ülésdeszka. Ezen ülésdeszk ákhoz csuklósan kapcsolódik a (b), (bl), (b2) ülésháttám, melynek fölső v'ége a (z) tartó előálló részéhez van kötve. Az (e) kair fölött foglal helyet elforgathatóan a (t) tengelyen a vízszintes fölső élű (d) kitámasztókar, melynek rendeltetését kósiőbb fogjuk ismertetni. A kocsi közepén egy kettős pad van elrendezve, (1. 1 ós 2 ábrán), mely a (h, hl) üiésdeszkákból és a (k) és (i) hát'támokból áll, mely utóbbiak (m) és (1) szöglet vasak segélyétvei vannak az (ol) és (o2) csuklók körül elforgathatóan erősítve az ülésekhez. A (k) és (i) háttámok fölül oldhatóan vannak egymással Összekötve. A középülések alátámasztására a (p) csőlábak szolgálnak, melyek (ni) és (n2) csuklók útján vainnak a (h) üléssel összekötve. A (p) csőlábak függélyes részeibe alulról kihúzható (r) rudak vannak elhelyezve. A kettős ülés egy módosított foganatosítás! alakját a (4. ábra mutatja, amelynél csupán az ülés alátámasztása változott. A (pl) lábazat (nl) és (ni2) csuklók segélyével van a (h) üléshez erősítve. A (pl) lábazathoz (q) csuklók útján (rl), (r2) meghosszabbító lábak vannak erősítve. Ha már most ezeket az üléseket hálóhelyekké akarjuk átalakítani, az (e) kitámasztókart iá kocsi hosszfalíához forgatjuk el, a (b, bl) ési (b2) valamint a (c, cl) és (c2) ülésrészeket az (1) és! (2) nyilak értelmében elforgatjuk mindaddig, míg a két rész egy vízslzintes síkba nem kerül. Ekkor azután e helyzetben való rögzítés céljából a (d) kiitámasiztóikart forgatjuk a fekhelyek alá. X kettős üléspad atalakításia céljából a (p) csőlábakból kihúzzuk az (r, rl, r2) meghosszabbító lábakat (1., 2., 6 és 7. ábrákat) ós ezeket a kellő magasságban (ql, q2) átdugó pecek segélyével rögzítjük. Ezután a (k) és (i) háttámok közötti kapcsolatot oldva, ezeket a (3) és (4) nyilaik irányában leforgatjuk úgy, hogy ily módon egy összefüggő síkot kapunk, (1, 2. ábrát), mely fekvőhelyül szolgál. A 4. és 5. ábrabeli fogansatosításd alaknál a kettős ülést fekhellyé úgy alakítjuk át, hogy az (rl, r2) nieghosszabb í tóláblalkat az (5.) ábrabeli helyzetbe forgatjuk le és ebben valamely ismert módon rögzítjük. A háttámok leforgatása itt is az előbb leírt módon történik. Ily módon két sor fekvőhelyet létesített uruk, amennyiben a kocsi padlója képezi az elsőt, míg az előzőkben leírt a másodikat. Egy harmadik soir fekvőhely létesítésére a következő berendezés sízolgál: A kocsi hosszoldalain fölül egymással szemközt (1) és (l1

) hasítékokkal ellátott (u) lemezek varinak elrendezve, a melyekbe kiemelhetően varrnak a (v) tartók elhelyezése. Használaton kivüli állapotban a (C) fekvőhelyek (tl) merevítő léceivel a fölső (l1

) hasítétoba helyezett (v) tartókon nyugszik. Ha a (C) síkot 'fekvésre akarjuk használni, úgy az alsó (1) hesítéknak megfelelő magasságba szereljük át. (1, 8. ábrában pontozva), és ekkor három fekvöhelysíkkal rendelkezünk. (1. 2. ábrát.) A legfölső fekhelysik kiképzésének egy módosított foganatositási alakját a (10—13 ábrák) tüntetik föl. Ez lényegében a következő: A kocsi fölső részének hosszoldalain (ul) csapagyakat rendezünk el, amelyekbe a (vl, v2) és (y) kengyeleket elforgathatóan ágyazzuk. Ezen kengyelekre helyezzük el a (C) fekvőhelysíkot. A (C) síkot a használaton kívüli helyzetbe hozandó, a (vl) karokat az (5) nyíl értelmében a pontozott vonallal jelzett helyzetbe forgatjuk (1. 12 ábrát) ós e helyzetben a (13) ábrabeli (hl, h2, h3) kalantyukkal rögzítjük. A (C) fekvőhelyeik egy további foganatositási alakját a (14 ábra) tünteti föl, s ennek lényege abban áll, hogy a kocsi hoszoldaíain használaton kívüli ((pontozott) illetve a használati helyzetnek meg-