72656. lajstromszámú szabadalom • Vágányút kevéssé teherbíró talajhoz illetve altalajhoz

gyengíte tt talaj részt automatikusan és mesterségesen mentesíti a fölös tehertől, azzal, hogy a teher tetemes részét a szerkezet közepe felé tereli és így a rézsüvei szemben fekvő, tehát a nem gyengített oldalra hárítja, továbbá egyszerű szerkezete a vágányfektetés rendes igényeinek megfelelő nagyságú elemekből áll, úgy, hogy hordképes talajon ezek túlnyomó részét, a szokásos vágány fektetésére is föl lehet használni, vagyis az elemekkel rendesnek nevezett vágányszerkezet is fektethető. A mellékelt rajz a találmány szerinti vágány példáik-épeni foganatosítási alakját mutatja. Az 1. ábra a szerkezet harántmetszete két (H) és (I) alsó keresztalj közötti közben fekvő függélyes sík szerint. A 2. ábra a szerkezet részleges fölülnézete. A 3. ábra részleges terhelési vázlatot mutat. Az 1. ábra szerint a terhet elsősorban a vágányt alkotó sinpár egyes (A) és (B) szálai viselik. Ezekre nehezedik a nagy súllyal terhelt tengely kerekeinek (Pl), illetve (P2) nyomása. A vágányt alkotó (A, B) sinpár a közös (C) keresztaljakon nyugszik, amelyek egymástól. a sin erősségétől függő, kellő távolságban feküsznek. Ezeket a (C) „elsőrendű" keresztaljakat a föltüntetett példában négy (D, E, F) és (G) hosszal] támasztja alá. Ezek fekhetnek a sinekhez viszonyítva páronkint szimetrikusan vagy aszimetrikusan. Lényeges csak az, hogy közvetlenül a sin alá hosszalj ne jusson. A hosszaljakat a (Ii) és (I) „másodrendű" keresztaljaik úgy támasztják alá, hogy egy-egy (H) keresztaljjal csak három hosszalj (I), E és F) van alátámasztva, míg az (I) keresztaljakon más három (E, F és G) hosszalj nyugszik. A (H) és (I) keresztaljak váltakozva feküsznek úgy, hogy az (E) és (F) hosszgerendák közötti egymás mellett való fekvésük nem közvetlen, hanem egymástól a szerkezet szilárdsági igényeinele megfelelő távolságba jutnak. Ez lehet pl. 10—20 cm. köz alj és alj között. A (H) és (I) keresztaljak a keresztaljak alatti egész területet leborító, (K) alaplemezen nyugszanak, melyet például hosszirányban közvetlenül egymás mellé helyezett pallók, vagy lemezek alkotnak, amelyek hosszirányban szintén váltakozó ütközéssel sorakoznak közvetlenül egymásután, illetve egymás mellé. Mint fontos és a következőkben ismertetendő mechanikai hatás biztosítása érdekéhen Okvetlenül kielégítendő föltétel az, hogy a példa szerint az alaplemezre (E)-íől balra csupán a (H) keresztalj támaszkodjék, az (I) azonban nem; viszont (F)-től jobbra csupán az (I) keresztalj támaszkodjék, a (H) pedig nem, és pedig o>ly célból, hogy a lemez ruganyos elhajlása a terhelés alatt az alább ismertetendő módon a rendszer szélei felé biztosíttassék. A (C, D, E, F, G, H és I) aljak anyaga, alakja és méretei azonosak, vagy különbözők lehetnek. Előnyös, ha azonosak, mert ekkor a munka közben bármikor fölcserélhetők. A szerkezet mechanikai hatása a következő: Az (A) és (B) sinpárra nehezedő (Pl) és (P2) terhek összege egyenlő a (C) keresztaljon nyugvó kerékpár tengelyének (Q) súlyterhével. A (Q) tehernek (Pl) és (P2)-re való megoszlása függ a tengelyterhelés súlypontjának (A) és (B)-től mért távolságai viszonyától. A súlypont relativ helyzetének változtatásával (Pl) és (P2) relativ értékei is módosulnak, de ez független lévén a vágány mikénti alátámasztásától, a mechanikai hatás tekintetében nem tartozik e szerkezet lényegéhez. A találmány szerinti szerkezet lényegéhez tartozik elsősorban áz, hogy az egy vágányt alkötó A—B sinpárhoz tartozó közös (C) keresztalzat több mint két ponton legyen alátámasztva, azaz hogy mint többtámaszú tartó működjék. Mert,