72363. lajstromszámú szabadalom • Ejtősúlyos fék szállítógépekhez
bonyolult és mindenesetre a fék működésére a féknyomás állandósága és a beesési idő rövidsége tekintetében károsan ható módon befolyásolni, hanem a találmány tárgyánál a súly tetszőlegesen — csillapítva vagy csillapíttatlanul — és az út tetszőleges pontjáig, tehát a fékpofák fölfekvésén és a normális féknyomás fölléptén túl is eshet le. A találmány értelmében maga a fékrudazaí, Vagyis az ejtősúly ós a fékpofák között lévő összes közvetlen összekötőelemek kiképzése; olyan, hogy ebben az egész közvetlen összekötőrudazatban valamely előre meghatározott húzás, illetve nyomás túllépése leeső súlynál is ki legyen zárva. Ez a húzás, illetve nyomás a fékrudazatban úgy állíttatik be, hogy a normális vagy a maximális féknyomásnak feleljen meg. A fékrúdazalban tehát a normálisnál nagyobb féknyomások és a normálisnál nagyobb feszültségek — és pedig az ej tősúly leesésétől teljesen függetlenül — egyáltalában nem léphetnek föl. Az ejtősúly mozgását tehát a rudazatban föllépő ingadozások és túlterhelések megakadá* lyozása céljából egyáltalában nem kell befolyásolni. Ha az ejtősúlyt szabadon engedjük leesni, akkor a féknyomás nyilvánvalóan a súly nagysága által megadott legrövidebb idő alatt fog hatásra jutni anélkül, hogy a nyomás túlságos növekedésétől kellene tartani és precíziós szerkezeteket kellene elrendezni, melyek a féksúly útjának meghatározott pontjában- csillapítást hoznak létre> Minthogy az ejtősúly teljes erejének fölfogására nem kell' a fékrudazat részeit fölhasználni, a súly tetszőlegesen nagy és így a beesési idő tetszőlege&en rövid lehet anélkül, hogy káros feszültségektől, ingadozásoktól vagy túlságosan nagy féknyomásoktól kellene tartani. A mellékelt rajz a találmány tárgyának kiviteli példáit mutatja. Az 1. ábrán (b) a féktárcsa, (a) az egyszerűség kedvéért csak az egyik oldalon föltüntetett fékpofa; (h) a fékemelő, mely a szilárd (d) pont körül forgathatóan van ágyazva; (f) az ejtősúly, mely az (s) rúd útján ismert módon az (e) emelőhengel ben mozgó (c) dugattyúval van összekötve; (w) az ismert háromjáratú csap, mely az (f) ejtősúlyt fölemelő sűrített levegő be-és kibocsátására szofgál. Az (o) fojtószelep működését alább ismertetjük; ezen szelepnek nem kell föltétlenül elrendezve lennie. Az (f) féksúly (g) furatában a légmentesen záró (k) dugattyú vau vezetve. A (g) furat fenekébe továbbá az (i) szívó- és az (u) nyomószelep van beiktatva. \ találmány tárgyát képező berendezés ezen legegyszerűbb kiviteli alakjának működési módját a 2. ábrán föltüntetett diagramm kapcsán ismertetjük.-Az (í), féksúlyt legfölső helyzetében ismert módon sűrített levegő tartja meg, melyet a (w) három járatú csapon át az (e) emelőhengerbe vezetünk. A tetszőleges módon kioldott ejtőmozgást a háromjáratú csapnak kibocsátásra való beállítása indítja meg. Az (f) súly gyakorlatilag csaknem szabadon esve kezd leesni és emellett a levegőt a (g) furatban komprimálja. A 2. ábra ezen folyamatot mutatja. A diagrammban az abscissára a (T) esésidőt és az ordinéltara az (f) ejtősúly füratában föllépő (K) kompressziónyomást vittük föl. Az abscissatengely emellett a rendes légköri nyomásnak felel me'g. Abba a a pillanatban, amelyben a féksúly mozgása megkezdődik, a (g) furatban a túlnyomás zérus; a nyomás az (1) pontig emelkedik, amelyben a túlnyomás elég nagy lett ahhoz, hogy a fékrudazat — beleértve a (k) dugattyút is — teher tétlenségét és mozgási ellenállásait legyőzze. A fékrudazat a súly további leesése közben egyenletes gyorsítás mellett mozogni kezd mindaddig, amig az (a) fékpofák a (b) féktárcsához fekszenek. Ezen idő alatt a nyomás a (g) furatban . állandó marad és ezen nyomásnak a 2. ábrában az (1—2) egyenes felel meg. Mihelyt a fékpofáknak a féktárcsával való érintkezése bekövetkezett, á (k) dugattyú (a térben) megáll és az (f) ejtősúly a
