72363. lajstromszámú szabadalom • Ejtősúlyos fék szállítógépekhez

dugattyúhoz képest viszonylag elmozog. Ezen mozgás köziben a levegő a (g) furatban valamely előre meghatározott, az (u) nyomószelep által beállított nyomás fölléptéig komprimáltatik. A súly fovábbj leesésénél a nyomószelep nyit és a fölösleges komprimált levegőt kibocsátja. A (k) dugattyúra gyakorolt nyomás fokozódása tehát az (f) súly további leesésérnél is ki van zárva és a féknyomás ezen érték elérése után egyszer és mindenkorra állandó marad. Az (u) szelep beállítása szerint a kompresszió a 2. ábrán látható (3), (4) vagy (5) értékig növekszik és ezután az (u) nyomószelep hatása alatt az időtől és az (f) ejtősúly tovább-; mozgásának módjától függetlenül az állandó (3—3', 4—4', 5—5') értékeken marad meg. Mint az 1. ábrán látható, az (f), féksúly végül azáltal jut nyugalomba, hogy csillapítatlanul a földre esik. Ebben a pillanatban az (u) nyomószelep záródik. A viszonyokat úgy kell "megválasztani, hogy ezen véghelyzetben a (k) dugattyú és a (g) furat feneke között még a fékpofák legnagyobb mértékű kopásánál és a legnagyobb értékí-e beállított kompressziónál is sűrített levegővel telt tér maradjon meg, hogy a fékrudazatban ne léphessenek föl lökések a dugattyúnak a furatfenékkel való közvetlen érintkezése következtében. Amint a 2. ábrán föltüntetett diagramm mutatja, a fékpofák úgyszólván lökésmentesen helyeztetnek föl és a súly leesésénél a féknyomás lassankint növekszik. A (g) furatban föllépő ellennyomás következtében az (f) féksúly leesése kissé fojtatik; a fojtás mértéke a súly nagyságának megválasztása által pontosan meghatározható. Minthogy az új féknél a súly növelésében semmivel sem vagyunk gátolva, a beesési időt is annyira megrövidíthetjük, amennyire ez egyáltalában lehetséges. A • fékrudazat sajátos kiképzése folytán, mely a jelen esetben a (h) emelőből, az (m) dugattyú rúdból, továbbá a (k) dugattyú és a (g) furat által képezett kompresszorból áll, nagyobb súly és ennek folytán nagyobb elevenerő dacára sem kell tartani túlságos feszültségektől ós igy a fékrudazatban föllépő ingadozásoktól és lökésektől. Természetes, hogy a találmány tárgyának más foganatositási alakjánál az 1. ábrán föltüntetett kompendiózus szerkezet helyett az ejtősúly és a kompresszor egymástól külön is választhatók. Ebben az esetben a kompresszorhenger és az ejtősúly közé rudazatot kell beiktatni, amelynek a találmány céljának megfelelően szintén nem kell a rendes féknyomásnak megfelelőknél nagyobb nyomásokat átvinni. Magától értetődik, hogy a (k) dugattyúra gyakorolt összes nyomásnak sohasem szabad az (f) ejtősály statikai súlyánál nagyobbnak lennie, minthogy különben az (f) súly fölemeltetnék és ingadozások lépnének föl. A féksúly a gyakorlatilag nem rugalmas (1) alapra való ráesésnél ingadozások nélkül azonnal megáll. Az előre mégállapított féknyomás eléréséig az egész folyamat egy másodperc egy törtrészében játszódik le. Az ejtősúly megemelése sűrített levegőnek a (w) háromjáratú csapon át az (e) emelőhengerbe való bebocsátása által történik. Az ejtősúly fölfelémozgásánál a (k) dugattyú fölefneltetik, mihelyt a (g) furatban a sűrített levegő ismét a rendes légköri nyomásra expandált. Az (i) szívószelep megakadályozza, hogy a (g) furatban kisebb nyomás lépjen föl, mint amekkora a (k) \ dugattyú lebegvetartásához szükséges. A leírt emelőszerkezet helyébe természetesen kilincses emelőmü vagy efféle is alkalmazható. Ha a súly az 1. ábrán föltüntetett egyszerű, vázlatos elrendezés értelmében közvetlenül valamely rugalmatlan lökethatároicra esik, akkor a (k) dugattyúnál föllépő lömítetlenség idővel a nyomásnak a (;.:) furatban való csökkenését és így a féknyomás kisebbedését is okozhatja hr. azonban hátrányos, ha az ejtősúlyos féket nagyobb szünetekben tartóféknek használjuk. A féknyomás csök-