72230. lajstromszámú szabadalom • Wolframdrót elektromos izzólámpákhoz és eljárás annak előállítására

lekben előnyös, ha a wolframporhoz kevés finoman elosztott szenet, pl. grafitozott lámpakormot keverünk, miáltal az említett hátrányt kiküszöbölhetjük. Minthogy a hidrogén által való redukálás rendesen vascsőkemencében megy végbe, néha előfordul, hogy a csőről vasszilánkok válnak le és a wolframmal keverednek. Hogy ezt elkerüljük, a wolframporból a vasrészeeskéket mágneses szeparátor segélyével eltávolítjuk. Oly wolfram, melyet oxydnak szén által való redukálása útján állítottunk elő, gyakran nagyon kevés szenet tartalmaz, mely a wolframmal valószínűleg karbidvegyületet képez. Ez azonban nem okvetlenül hátrány, sőt valószínű, hogy ez a szén a wolframtestnek bizonyos szilárdságot ad, mely a következő- kezelésnél előnyös. Lehetséges < azonban, hogy a szilárdságnak ez a növekedése nem a szénnek a kész termékbe való jelenlétéből származik, hanem attól, hogy a szén a wolframoxid utolsó nyomait is eltávolítja. Ily oxid határozottan hátrányos hatást gyakorol és ezért nagyon gondosan eltávolítandó, különösen ha nagy wolframtesteket akarunk előállítani és tovább földolgozni. Kis wólframtesteknél, pl. 0-5—2-5 mm. átmérőjű rudaknál vagy drótoknál ily elővigyázat nem anynyira szükséges, mert ezekből az oxid a zsurításnál kellő mértékben kihajtatik. .A leírt vagy más alkalmas módon előállított wolframport különböző eljárások által összefüggő testek alakjába hozhatjuk, pl. 16530/1907. sz. angol szabadalomban leírt kadminiumamalgam-eljárás vagy a 21513/1906. sz. angol szabadalomban ismertetett glukóza-eljárás vagy nagy nyomás alkalmazása által. Utóbbi esetben a wolframport tisztán, kötőanyag hpzzáadása nélkül alkalmas formában nagy nyomás alá vetjük és pl. 15—20 cm. hosszú 5—10 mm. oldalhosszal bíró négyzetkeresztmetszetű íudakká sajtoljuk. A forma öntött vasból vagy öntött acélból készülhet, nagyon simára csiszolandó és .előnyösen terpentinszeszből és főtt lenolajból álló keverékkel kenhető be. Az alkalmazandó nyomásnak oly* nagynak kell lenni, hogy a kapott darabok elég szilárdak legyenek arra, hogy azokat tovább megmunkálhassuk, de nem olyan nagynak, hogy a sajtolt rudakban repedések keletkezzenek, ami a sarkokon vagy éleken könnyen bekövetkezhet. A forma oly erősre méretezendő, hogy a nyomás alkalmazása közben lényeges deformációt ne szenvedjen, minthogy ez a körülmény a sajtolt rudakban repedések kelet-* kezését segítené elő. Ha á rudakat a formából kivesszük, éppen elég szilárdak arra, hogy összefüggjenek. A rudakat azután gázzal fűtött vascsőkemencébe helyezzük, melyen hidrogénáramot vezetünk át .és pedig azokat előnyösen vashaj ócskákba zárjuk és kvarcporba csomagoljuk. Igen finom porból az említett méretekben készült rudak hevítését körülbelül 1200 C fokon eszközöljük és körülbelül két óra hosszat folytatjuk. Eközben a kenőolaj elillan, a szénmaradék eltávolíttatik, a rudak összezsugorodnak és sokkal szilárdabbakká válnak. A wolframrudakat ezután függélyes helyzetben hidrogénnel megtöltött nagy palackban erősítjük meg és rajtuk körülbelül 1400 ampere erősségű váltakozó áramot bocsátunk át. Azt a kezelést tíz percig, de hosszabb ideig is folytatjuk. Kívánatos, de nem föltétlenül szükséges, hogy az áramot ne hirtelen kapcsoljuk ki, hanem erősségét további, körülbelül hat - perc alatt lassan csökkentsük, hogy a rudak lassan hűljenek ki. Az 1400 ampere erősségű áram áthaladása közben a rudak erős fehérizzó állapotban vannak és tömör, kemény rudakká zsugorodnak össze, melyek rendes szobahőmérsékleten (körülbelül 20 C fokon) törékenyek. A leírt módon kapott wolfram testeket a találmány értelmében dróttá dolgozzuk föl és pedig azáltal, hogy áz összefüggő wolframtesteket melegítés mellett mechanikai úton addig munkáljuk meg, míg azok ezen tartós megmunkálás következ-