72099. lajstromszámú szabadalom • Hajtás változó munkaellenállású gépekhez, különösen szerszámgépekhez
— 8 -gépekkel szemben, amelyeknél az elméleti hajtási munka P'max. 1 volt). Emellett a találmány a szerszámtartó által kifejtendő mindenkori erő, ill. az utóbbi útrészeinek lefolyása tekintetében a következő követelményt állítja föl: A hajtóelem rendelkezésre álló állandó mnnkája mellett a szerszámnak minden időegység alatt az illető pillanatnyi változó ellenállást mindig ugyanakkora munkával kell legyőznie. Osszuk föl a (t) löketidőt (1. ábra), illetve a hajtóelem előremozgásának ívhosszát pl. 13 egyenlő kis «A t» részre. Minden A t rész számára a munka «e. 1» területének (2. ábra) egy-egy (egyenlő) J.-{-ad része áll rendelkezésre. Ennek megfelelően a j P'dl diagrammterület (2. ábra) 13, egyei mással egyenlő területű részre osztandó, mimellett természetesen az (í) löketvonalnak megállapítandó A l'i A • • • A lis osztásai (a löketidőnek mindvégig egyenlő A t rószeivel ellentétben) az ellenállási erők (P' görbe) változása foiyán és annak arányában egyenlőtlenül alakulnak és pedig ezen trőkkel fordított arányban növekednek, illetve csökkennek. Más szóval P'A1' = const. = . x ahol «x» a löketidő t részeinek számát jelenti. (A jelen esetben x=13). Az «1» löket ezen egyenlőtlen beosztása az 1. ábrán jelzett módon állapítható meg: minden 1, 2, 3 ... . stb. pontnál valamely tetszőleges állandót pl. «p» (t) (mely a fönt e. 1 említett állandóval arányos) a hozzátartozó Pa , P2 , P8 , P4 • . . stb. erővel elosztjuk, amikor is a A lu A 2a • • • stb. ordináták adódnak ki. A A 1 görbe tehát (1. ábra) az egyes szükséges útrészek lefolyását mutatja. Ahelyett, hogy minden A t szakasz 1, 2, 3, ... stb. végén állapítanók meg az útelosztást, meghatározhajuk a keresett értékeket ezen szakaszok közepén is, a középerők tekintetbe vételével. A kitalált értékeket már most a 2. ábrán a megfelelő arányban visszük föl az«l» vonalra. Á szerszámnak tehát a hajtóelem előremozgása idejének egyenlő részei alatt egymás után a 2. ábra szerinti megfelelő— P's . . . stb. erőket (amelyek az 1. ábra 1, 2, 3 stb. pontjaihoz tartozó Pu P,, P,... stb. erőkkel megegyeznek) kell kifejtenie és emellett a hozzátartozó A A V •* • • stl ) útrészeket leírnia. Már most ezen föltételből kiindulva képezzük ki, ill. méretezzük azon elemeket, amelyek a hajtóelem munkájának a szerszámtartóra' való átvitelére szolgálnak. Magától értetődik, hogy emellett a gyakorlati kivitelnél a súrlódási veszteségek Btb., azaz a hajtás mechanikai hatásfoka figyelembe veendő a mint azt alább közelebbről ismertetjük. A szóbanforgó változó áttétel céljaira tetszőleges, magukban véve ismert kényszermozgású pályákat, illetve hajtómű-rendszereket (pl. elliptikus fogaskerekeket vagy másefféléket) alkalmazhatunk. A találmány » tárgyának egyik foganatosítás! alakja szerint azonban egyszerű és célszerű módon pl. a lengő kulisszás (vagy esetleg forgó kulisszás) hajtóművet alkalmazzuk, úgy azonbán, hogy az illető kulisszahasítékot vagy hornyot az eddigiekkel szemben ném egyenes vonal alakjában, hanem oly görbe gyanánt képezzük ki, mely az említett módon a munkadarabellenállás munkadiagrammja alapján (illetve még valamely kívánt külön befolyásolásnak megfelelően) megállapított változó áttételnek felel meg. Görbe alakjában megfelelően kiképezett hasítéknak vagy máseffólének alkalmazásával teljesen módunkban áll a szerszámgépben a mindenkor kívánt viszonyokat megvalósítani, illetve utólagosan is figyelembe venni. Hogy t. i. a kívánt föltételek kielégítését a munkaviszonyok lényeges megváltozása (különböző anyagból való és különböző méretű munkai darabok) esetén is mindig egy és ugyanazon géppel érhessük el, a találmány szerint továbbá a kulisszahasítékot (vagy hornyot stb.) előnyösen a munkát átvivő lengőemeltyűnek vagy máseffélének kicserélhető részében képezzük ki, amikor is ily különböző részek készlete mellett a gép szétszerelésé nélkül áll módunkban a legkülönbözőbb f®*
