72099. lajstromszámú szabadalom • Hajtás változó munkaellenállású gépekhez, különösen szerszámgépekhez
é — tételeket kielégíteni, azaz egy- ós ugyanazon gépet a legkülönbözőbb típusú berendezések tetszőlegesen nagyszámú sorozatai számára hasznosítani, amelyeket különben ugyanannyi egymástól különböző gépegységnek kellene képviselnie. Ehhez járul még az, liogy a találmány szerint oly elrendezést is foganatosíthatunk, mely szerint a hajtóelemmel összeköttetésben álló említett átvívőelem (melyet az alábbiakban «primér» elemnek fogunk nevezni) nemcsak közvetlenül, hanem egy vagy több további («szekundéra, «terciér» Stb.) hasonló vagy más szerkezetű átvivő -elem közvetítésével fejtheti ki hatását a szerszámra. Ily további elem révén teljesen, módunkban áll a primérelem hatását a szükséghez képest az előremozgás vagya visszafutás tetszőleges része tekintetében egészen tetszőleges módon önkényesen befolyásolni, illetve kiegészíteni és ezzel a legkülönbözőbb speciális, gyakorlati föltételeket kielégíteni. . Világos, hogy a szekundér stb. elemnek és a kulisszahasíték vagy másefféle fönt említett kicserélhetőségének kombinációs alkalmazásával (mely kicserélhetőség a körülményekhez képest akár a primér, akár a szekundér részre, illetve mindkettőre vonatkozhatik) igen célszerű módon a megmunkálás speciális eseteinek gyakorlatilag korlátlan száma egy és ugyanazon gépnél vehető figyelembe. A találmány tárgya továbbá megadja'a lehetőségét annak, hogy egy másik fontos momentumot is és pedig a visszafutási időtartamnak megrövidítésére irányuló (különösen forgácsoló szerszámgépeknél) magában véve ismeretes törekvést sokkal kedvezőbb mértékben valósítsuk meg, semmint azveddigelé történt. A munkalöket és a visszajárólöket közötti szokásos viszony ugyanis az ismeretes forgó kulisszánál kb. 7:4, a lengő kulisszánál pedig (egyenesvonalú hasítékok esetén) kb. 5:2 és az elérhető (elméleti) maximális értékek kb. 2:1 és 3:1 (v. ö. Friedrich Ruppert •Aufgaben und Fortschritte űe8 deutschen Werkzeugmaschinenbaues », Berlin, 1907, 95. oldal). Már mosí a találmány szerinti görbületi ha3ítéknak vagy horonynak, illetve az egyéb szerkezeti viszonyoknak a találmány értelmében az alább ismertetendő módon való alkalmas megválasztás i útján a munkalöket és a visszajáró löket között lényegesen kedvezőbb arány érhető el. — elannyira, hogy az előre- és visszajárólöket hosszainak viszonylagos mértékei tekintetében egyáltalán csak csak a gyakorlati kivihetőség, de semmi esetre sem elvi nehézségek szabnak határt. A találmány tárgya, mely még további, alább ismertetendő előüyöket mutat, a mellékelt rajzok 3—13. ábráin néhány példaképpeni foganatosítási alakjában vázlatosan van föltüntetve. A 3. ábra szerint, mely a találmány legegyszerűbb foganatosítást alakjának általános elrendezését, ollóra való példaképem alkalmazásában mutatja, a mozgatható (1) ollólapot hordó (2) lengőemeltyűben, mely a a helytálló ollólapot fölvevő (3) gépállványban a (6) tengely körül forgathatóan van ágyazva, a (4) liasíték van kiképezve, amelylyel a (8)-nál ágyazott (7) hajtókorongnak excentrikus (5) csapágyjavagy hasonló gépelem (forgattyú, lengőemeltyű stb.) kapcsolódik. A (4) hasíték görbülete a munkadiagramm alapján később ismertetendő módon van megszerkesztve. A hasítéknak a szakadozott vonalakkal föltüntetett (4' és 4") helyzetei az (5> hajtócsap félfordulat utáni állásának, illetve a munkalöket végének felelnek meg. Az (R) és (0) pontok közötti rövid ívrész a visszafutási tartamnak felel meg. Ami már most a görbületi hasítéknak, ill. horonynak vagy máseffélének az említett munkadiagramm alapján való tulajdonkópeni szerkesztési módját illeti, erre különösen két módszer kínálkozik. A görbe egyes pontjainak meghatározására ugyanis vagy az egyes P'x , P'2 . . . stb. (2. ábra) erők vagy pedig a — A V, A la' • • • stb. útrészek' vehetők figyelembe. Példaképen a 4. ábra szerint (mely a kulissza geometriai középvonalának szerkesztési módját szemlélteti nagyobb léptékben) tegyük föl, hogy a tűinyomó részében több, pl. 13 egyenlő részre osztott (M) menesztőkörön (vagyis az egyen-
