71994. lajstromszámú szabadalom • Útelzáró sorompó
szerkezetet működtető (i) bütykökkel van ellátva és ha a berendezés előcsöiigetősoromipónál alkalmazandó, akkor az (a) körösiig a (b) tengelyen az eíő'cső'ftgetési idő alatt lazán mozog, míg az elöcsöngetési idő elteltével magában véve ismert Aíddoot^ pl. a 3—6. álmán föltüntetett és alább leírt •kájpcsolói'nü útján a ib) téngelylyel szilárdan, összekapcsoltatík és azt ' körülbelül 240°-kal az 1. és 2. ábrán látható záróhelyzetbe forgatja el. Ezen .állás elérése után az (a) korong a (b) tengelyt, illetve annáík kaiposotoefemét elereszti és még egy darabon lazán forog tovább. Ezáltal a sorompónak teljes lezárása és ezen állásban való megbízható rögzítése biztosítva van még az esetben is, ha a vezeték hanyagul volna fönntartva, illetve szabályozva. A találmány értelmében a (b) tengely az (e) csaporűdfoglalatban megerősített (g) csap órád ra közvetlenül hat és pedig azáltal, hogy a (b) tengely (c) csapja, illetve az ezen elrendezett (d) görgő a (g) csapórúd (f) vezérgörbéjén végígcsúszik. A rajzon föltüntetett kiviteli alaknál az (f) vezérgörbe az (e) csapórúdfoglalaton 'elrendezett csúszópályakémt van kiiképezve, de a (b) tengely és a (g) csapórúd közvetlen kapcsölata máskép, pl. oly módon is valósítható meg, hogy a (c) csap a ^g) csapórúd hasítékán megy keresztül. A legegyszerűbb és legelőnyösebb megoldást kapjuk, ha á (b) tengelyt a rajzon fölfüntetett módon könyöktengelynek képezzük ki. Ez a megoldás elégíti ki legjobban a szilárdsági követelményeket is. Az (f) vezérgörbe alakja és a (b) tengely fölékelési szöge úgy választandók meg, hogy a két végső helyzetben önaárás létesüljön, vagyis hogy a lezárt sorompó a csapórúd végén kifejtett emelőerő által' nyitható ne legyen. Ezt a célt legegyszerűbben azáltal érjük el, hogy az (f) vezérgörbét a csiajpórúd tengelyéhez képest sugárirányú egyenes alakjában képezzük ki és a (b) tengely fölékelési szögét úgy választjuk meg, hogy a1 (c) csap középpontját a (b) tengely forgási középpontjával Összekötő sugár minidkét véghelyzetben az l(f) vefcérgörbére merőleges legyen. Csömgetőművel el nem látott sorompóknál <(1 ágytté'V, é2íétt kézisorampóknál), melyeknél az előcsöngetőszerkezet kapcsolóműve által létesített, föntemlített holtmozgás nincs meg, bizonyos darabbal az önjáró helyzeten Ml is fönntarthatjuk a Csapórúd elreteszelt helyzetét azáltal, hogy az 0) vezérgörbét a (h) foirgásicsap felé eső végén ívalakban folytatjuk. Ezen ívnek a (b) tengely forgási középpontjával konoentíiktisnaik kell lenmi, hogy a (c) csapnak az ív mentén való elmozdulása a csapórúd helyzetét ne befolyásolja. Hogy ezen holtmozgás a csapórúd mindkét végállásában elérhető legyen, az (f) vezérgörbe végétől föl- és lefelé egy-egy ilyen ívdarabnak kell kiindulnia. Csöngető-, illetve előcsöngetőműves sorompóknál tetszés szerinti kapcsolóművet alikalmazhatun k. A 3—6. ábrán példaképen, magyarázat kedvéért föltüntetett kapcsolómű az (s) kapcsolókorongból, mely szilárdan van a szögvas állványon fölerősítve, a (b) könyöktengelyre ékelt (t) kapcsolókarból és az (u) kapcsolóelemből áll. A 3. ábra a kapcsolóműnek a sorompó zárt állása melletti helyzetét tünteti föl; ekkor az (u) kapcsolóelem (vl) csapja a szilárdan álló (s) kapcsolókorong (wl) peremén fekszik, (v2) csapja pedig a (w) perém körívalakban levágott végébe kapaszkodik és ezáltal rögzítve tartja a (t) kapcsolókart és ennélfogva a (b) könyöktengelyt is, az (u) kapcsolóelemet pedig ezen állásában az (a) lánckorong (x) per reme tartja rögzítve az (y) csapnál fogva. Az (x) pereim állandóan támasztja oldalról az (u) kapcsoló elemet, mely ennélfogva függőleges Isíkjából ki nem mozdulhat. A sorompó nyitása alkalmával az (a) lánckorongotl megfelelő értelemben forgatjuk. Amikor a (z) csap az (u) elem kivágásához ér, azt a (vl) csap körül elforgatja mindaddig, míg a (v2) csiap a (w) perem, külső magasságába ér és a
