71994. lajstromszámú szabadalom • Útelzáró sorompó

4(t) kar orrába ütközik. Ezáltal a (t) kar Tögfcífcése megszűnt és a (z) csajp most már magéival viszi *z (u) kaspeaBiéeteffiiet, mely ffloá mindkét caaipjérval a (w) perem és a (t) kar orrai közé van fogva. A (t) kar tehát a (b) tengellyel együtt mindaddig elfordul, míg csak a«(w) perem másik vé­génei a (vl) csap elveszti táwiaisztékát, a (z) csap az (u) elemet a (v2) csap körül elforgatja és ezáltal fölszabadul. Az (a) korongot most mar addig forgatjuk üre­sen tovább, míg az előcsöngetési időnek megfelelő holtmozgást elvégezte. Ezalatt az (u) elem állandóan elforgatott állásá­ban marad, melyben, úgy mint a másik Végállásban, az (x) perem tartja rögzítve az (y) csapnál fogva. Ezt a helyzetet a 4. ábra tünteti föl, míg az 5. ábra a kap­csolóműnek a csapórúd mozgatása közben; való állapotát mutatja. Az előcsöngetési idő tetszés szerint könnyen változtatható egyszerűen azáltal, hogy^az (a) lánekorong helyzetét megvál­toztatjuk, azaz a sorompó kinyitása után,, illetve a zárás előtt elvégzendő holtmoz­gást kisebbítjük vagy nagyobbítjuk. Az (e) csapórúdfogilalat, melyet a (b) könyöktengelynek az (f) pályán mozgó (d) csapja mozgat, mint már említettük, 75°-nyi elforgást végez és ennélfogva a csapórúdak a vízszintes zárt állásból! 75-nyira emelkednek föl. A (b) könyök­tengely, mely saját tengelye körül 240-kal fordul el és végállásaiban az említett mó­don merőlegesen áll az (f) pályára, a csapórudnak a mozgás elején fokozatosan növekvő sebességet ad, mely a mozgás vége felé fokozatosan csökken és így a csapórudnak elindulása és megállása zök­kenés nélkül történik. A mozgás közepén, amikor a könyőktengely karja az (f) pálya középvonalával egybeesik, a tengely a csapórúdat (c) csapjának teljes kerületi sebességével viszi magával, ekkor azonban a (c) csap az (f) pálya külső végén áll és karja ennélfogva nagyobb, úgy, hogy a csapórúd szögsebessége nem lesz lényege­den nagyobb, mint az elindulás után. A 6—8. ábrán föltüntetett csöngetőszer­kezet működtetésére, mint már említet­tük, az (a) korong (i) bütykei szolgáiinak. A osöngetöszerkezet két egymástól telje­sen független (ol, o2) harangműből áll, melyek működtetésére, a "(jl, j2) kilincsek szolgálnak. A (jl, j2) kilincselhet az (i) bütykök az {a) korong mozgása közben elforgatják mindaddig, amíg csak az illető "kilincs a bütyökről le nem csúszik. Az (ol, o2) kalapácsokat az (nl, n2) közlő­rúdak befolyásolják, melyek egyikét az egyik, pl. a (jl) kilincs közvetlenül mű­ködteti, míg a másik kozlőrúdat a (j2) kilincs a (k) rúd és az (1) szögemelő köz­vetítésével az (ml), illetve (m2) csapnál fogva mozgatja. Az (a) korong forgatásánál az (1) büty­kök a (jl, j2) kilincseket sorba elforgat­ják és az (nl, n2) közlőrúdakat föleme­lik. Minthogy az (nl, n2) rúdak végién a kalapácsok (ql, q2) csapjainaik fölvéte­lére való fúrat hosszúkásán van kiké­pezve, a tartókarjuk konyökpontján át­menő és a csöngetöszerkezet vázában ágyazott csapok körül lengő kalapácsok a közlőrúdak fölemelésénél mozdulatla­. nok maradnak. Ha az (i) bütyök az illető kilincset elhagyta, a megfelelő (nl), vagy (n2) közlőrúd önsúlya folytán leesik. Az (nl, n2)- rudak fölső vége alatt fekvő hosszúkás nyílásain a (p) csap "megy ke­resztül, mely a csöngető szerkezét tokjá­ban oly helyzetben van ágyazva, hogy az (nl), illetve (n2) rúd ezen a csapon meg­akad, még mielőtt az (ol), illetve (o2) kalapács a haranghoz ért volna. A (ql, q2) josapofk fölviitelére való fújrat 'hosszúkás kiképzése folytán a kalapács a rúd meg­állása után tehetetlenségénél fogva foly­tatja útját és a harangot lendülete folytán erőteljesen megüti. A harangütés után a kalapács visszapattan és nyugalmi hely­zetét foglalja el, amikor is a megfelelő (ql) vagy (q2) csap a hozzátartozó fúrat fölső végéhez támaszkodik. A (p) csap és a hozzátartozó hasíték helyett az (nl, n2) rúdak lefelémozgásá­nlak megakasztására tetszőleges más üt­közőszerkezet is használható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom