71956. lajstromszámú szabadalom • Lövedék főként kézi lőfegyverek számára

Megjelent 1918. évi április hó 27-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL r SZABADALMILEIRAS 71956 szám. XIX/c. OSZTÁLY. Lövedék főként kézi lőfegyverek számóra. FERDINÁNDY ALADÁR ÁLLATORVOS JÁSZBERÉNYBEN. A bejelentés napja 1916 janiim hó 9-ike A találmány a jelenlegi kézi lőfegyverekhez általánosan használatos hosszúkás hengeres lövedékeknek oly kiképzésére vonatkozik, amely egyrészt a lövedék pontos tengelyirányú mozgását és iránytartását biztosítja, másrészt pedig annsk hossztengelye körüli forgását (rotációját) fölöslegessé teszi és hogy így az azzal járó hátrányokat (deriváció, stb.) kiküszöböli. A kézi lőfegyverekhez való lövedékek ugyanis ezidőszerint általában úgy vannak kiképezve, hogy azok siilypontja a lövedék hosszának közepe mögé esik. Ezért szükségessé vált a lövedék szabálytalan mozgásának és főként annak ú. n. bukdácsolásának elejét veendő, a lövedéket saját tengelye körüli forgó mozgásba is hozni, amit vontcsövű fegyverek alkalmazása által értek el. Ez egyrészt igen megnehezíti és költségessé teszi a fegyvercsövek fúrását és másrészt igen káros súrlódásokat okoz anélkül, hogy a célt, t. i. a lövedék kellő irányítását tökéletesen el lehetett • volna érni, sőt azonfölül a lövedék még el is téríttetik eredeti irányától, ami viszont a célzóberendezésnek különleges kiképzését tette szükségessé és a fegyver belövését igen megnehezítette. ' A rotáció következtében ugyanis a lövedék a pergetyűmozgás törvénye szerint igyekszik eredeti forgástengelyét állandóan megtartani. Ez. elejét veszi ugyan annak, hogy a lövedék haránttengelye körül elforduljon, de viszont meggátolja, azt is, hogy a lövedék pontosan kövesse a pálya irányát. Az ívalakú pálya fölmenő' ágában ugyan a lövedék tengelye közel össze fog esni a pálya irányával, azaz eh ez majdnem érintőleges lesz, de a leszálló ágában már állandóan növekvő szöget fog a pálya irányával bezárni és ennek folytán a lövedék, ha pl. egy függélyesen álló célba ütközik, azon már nem tengely irányában, azaz csúcsával előre fog keresztülhatolni, hanem íöbbé-kevésbbé oldalt fordulva. Ezáltal átütőképessége is jóval csekélyebb lesz. Ezen megfontolásnál föltételeztük, hogy a lövedék rotációsebessége, egész; pályáján változatlan maradt. Ez azonban a gyakorlatban nem így van, sőt a lövedék forgási sebessége haladása közben a légellenállás folytán mindinkább csökken úgy, hogy a pályája végéig, — ha nagyobb távolságról van szó, — a tapasztalat szerint már majdnem egészen megszűnt a rotáció és így annak irányító hatása is úgy, hogy a fáradt lövedék