71927. lajstromszámú szabadalom • Önműködően ható gázanalizátorszerkezet két vagy több különböző részletanalízis végzésére

- 3 — A rajzon (a) a gázbevezetőcső, (b) folyadékzár, (c) az első mérőedény, (d) a vele kapcsolatos elevezetőcső, melyben az (e) folyadékzár fekszik. Az (f) vezeték valamely emelkedő és sülyedő folyadékoszlop hatását a (c) mérőedényre és a (g) szállócsőre viszi át. , Ha a (c) mérőedényben a folyadékoszlop sülyed, akkor a megvizsgálandó gázmennyiség az (a) gázvezetékből a (b) folyadékzáron át a (c) mérőedénybe szívatik, míg a folyadékoszlop rákövetkező emelkedéséné] ez a gázmennyiség az (e) folyadékzáron át a (h) vezetékbe szoríttatik. A (h) vezeték az (i) és (1) ágakra oszlik, melyek egyike, az (i) ág a szénsav számára való és pl. kálilúgot tartalmazó (k) abszorpcióedényhez, az (1) vezetékág pedig, melybe az (m) csap van iktatva, az oxigén számára való és pl. piroforos vasat tartalmazó (n) abszorpcióedényhez halad. A (k) abszorpczióedénytől az (o) cső és az (n) abszorpcióedénytől a (q) cső a második (p) mérőedényhez vezet, mely valamely ismert mérő- vagy regisztrálószerkezettel van ellátva. Ha az (m) csap zárva van, akkor a megvizsgálandó gázmennyiség az (i) csövön át a (k) tartályhoz áramlik, ahol a szénsav elnyeletik. A nem abszorbeált gázmennyiség az (o) csövön át a (p) mérőedényhez áramlik tovább, melyben a gáz térfogatát állapítjuk meg. Ha viszont az (m) csap nyitva van, akkor a megvizsgálandó gázmennyiség az (1) csövön áramlik keresztül, mert a (k) abszorpcióedény most folyadékzár módjára hat. Az (n) tartályban az oxigén elnyeletik és a nem abszorbeált gázmennyiség a (q) csövön át a (p) mérőedényhez áramlik. Az (m) csap rendszerint zárva van úgy, hogy a gázelegy szénsavtartalmát állapítjuk meg. Ha ehelyett az oxigéntartalmat akarjuk meghatározni, akkor csak az (m) csapot kell nyitni. A 2. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál az összes részek ugyanúgy vannak elrendezve, mint az 1. ábránál;' az egyetlen különbség abban rejlik, hogy a (q) és (o) csövek nincsenek a (p) mérőedénnyel összekötve, hanem a (g) szállócsőbe torkolnak. A (h) csőtől az (r) cső vezet a (p) mérőedényhez. A (k) abszorpcióedény az (s) közlekedő edénnyel van összekötve, melybe az abszorbeáló folyadék beléphet. Ha a gázt a (c) edényből kiszorítjuk, akkor a? az (n) vagy a (k) abszorpcióedényen áramlik át aszerint, hogy az (m) csap nyitva vagy zárva van-e. A gáz a (k) tartályban lévő folyadék föl§zinére nyomást gyakorol úgy, hogy annak egy része / fölemelkedve az (s) edénybe lép. A csőrendszerben beálló nyomásfokozódás következtében a (p) mérőedény jelzőszerkezete működésbe lép és az elnyeletett gázmennyiség fölismerhetővé válik. Az (n) és (k) edényekben tartalmazott abszorbeálófolyadékok minősége természetesen a gázelegy alkatéi emeinek megfelelően választandó meg. Abban az esetben, ha három vagy több külömböző abszorpció végzendő, akkor a (h) csővezeték megfelelő elágazásaiba további abszorpcióedényeket iktathatunk; a csőelágazásokba több csapot vagy három-, illetve sokjáratú csapot kell iktatni. A készülék oly kivitelű is lehet, hogy a (c) mérőedényben megmért gázmennyiség egy részét, pl. felét a (k) abszorbcióedényen vezetjük át, míg annak másik részét az (n) abszorpcióedényen vezetjük keresztül. Az abszorpcióedényektől jövő gázmennyiségek, melyek a (p) mérőszerkezetre közösen hatnak, a szénsav- és oxigéntartalom összegét adják meg. A készülék ezen kivitelének példája a 3. ábrán van föltüntetve. Az első mérőedény két (c, cl) részre van osztva. Az (m) záróelem a (q) vezetékben fekszik és háromjáratú csapnak van kiképezve. Ezen csaptól az (r) cső a (t) csőhöz vezet, mely utóbbi a (g) szállócsőbe olyképen torkollik be, hogy torkolata a (cl) edénynél mé-