71709. lajstromszámú szabadalom • Önműködő biztosítóberendezés elektromos vezetékhálózatok számára
jMe.srje*eiit 1920. évi október hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZAB AD A LM I HI VATAL SZABADALMI LEÍRÁS 71709. szám. VIIle. OSZTÁLY. Önműködő biztosítóberendezés elektromos vezetékhálózatok számára. HÖCHSTÁDTER MÁRTON MÉRNÖK BERLINBEN. A bejelentés napja 1915 augusztus hó 2-ika. Elsőbbsége 1914 október hó 24-ike. A találmány tárgya elektromos vezetékhálózatokhoz való biztosítóberendezés, melynek célja abban áll, hogy a föllépő zavarokat, pl. szigetelési hibákat a hálózat illető szakaszainak végein jelezze és ezen szakaszokat önműködően kikapcsolja. A találmány lehetővé teszi, hogy a zavar, pl. szigetelési hiba már keletkezésekor szakaszonként jeleztessék, ill. a kikapcsolás megtörténjék, mielőtt még a keletkezett hiba veszélyes rövidzárlatig fokozódnék. A hibás helynek ez a szakaszonként való jelzése, illetve kikapcsolása nagy műszaki-haladást jelent nemcsak abból a szempontból, hogy az ily en hibák a hálózat többi részeit is veszélyeztető túlfeszültségeket eredményeznek, hanem abból is, hogy erős rövidzárlatok kikapcsolása a legújabb fölismerések szerint, nagy teljesítményeknél a telepre rendkívül veszélyessé válhatik. A jelzett előnyök a találmány szerint azáltal éretnek el, hogy a szakaszvégeken úgyszólva mesterséges hibahelyek (áramátbocsátó helyek) létesíttetnek azon zavarok számára, amelyek az illető szakaszon a rendes üzemnél egyenlő vagy megközelítőleg egyenlő potenciájú, egymáshoz tartozó vezetékágak között fellépnek. A vezetékágak úgy keletkeznek, hogy a rendes vezetéket két vagy több párhuzamos, egyenlő vagy nem egyenlő ágra osztjuk, vagy pedig egy segédvezetéket fektetünk le, vagy más módon állítunk elő egyenlő potenciálú vezetékeket. A jelző, illetve kioldóvezetéket aztán az összetartozó vezetékágak közé iktatott mesterséges hibahelyek hozzák működésbe mint áramátbocsátó helyek. E célból az egyenlő potenciálú, egymáshoz tartozó vezetékágakat a hálózat biztosítandó szakaszainak végein alkalmas impedanciák iitján kötjük egymással össze, mely utóbbiakat áttörési ellenállásokkal, pl. levegőben vagy vákuumban létesített szikraközökkel, gázkisülési csövekkel vagy effélékkel hidaljuk át. E berendezés folytán egy-egy szakasz vezetékágai a hálózaton gyorsan átsictő elektromos állapotváltozásoknál is lehetőleg egyenlő potenciálon maradnak és csak megzavart szakaszon szűnik meg a vezetékágak egyenlő potenciálja. A megzavarási folyamat ugyanis hibaképződés közben sohasem fog a két vezetékágból ugyanazon módon kiindulni, mivel az
