71709. lajstromszámú szabadalom • Önműködő biztosítóberendezés elektromos vezetékhálózatok számára

— 2 — ágak összeolvadása a hibahelyen csak teljes rövidzárlat után következhetik be. Ennélfogva a két vezetékág elektromos, állapotában lökésszerű különbségek lép­nek föl, amelyek a hibahelytől a szakasz két vége felé terjednek tovább. Ezeket a vándorhullámokat“ a beiktatott impe­danciák a szakaszvégeken föltartóztat­ják és az áttörési ellenállások átütésére kényszerítik, minek folytán ezen hullá­mok a hibát jelezni fogják, vagy a sza­kaszt mindkét végén lekapcsolják vagy a két műveletet egyszerre végzik. A találmány szerinti berendezést a mellékelt rajz tünteti föl vázlatosan. Az ábrán a szakasznak csak egv vcze­o %! teke látható, azonban a szakasz tetszőle­ges számú vezetékből vagy váltóáramfá­zisból is állhat. Az ábra szerinti berende­zés ekkor minden fázis számára érvényes Az ábra csak két párhuzamos vezeték­ágat tüntet föl, azonban a szakasz több ágból is állhat. A rajz szerint a szakasz (fi) végpont­jai között fekvő vezeték az (1) és (2) ágakból áll, amelyek a (6) végpontokon (S) impedanciák útján vannak egymás­sal összekötve. Az (1) és (2) ágak közé a szakasz végein (9) átütési ellenállások (pl. szikraközök) vannak iktatva. A rajz szerinti berendezés működési módja a következő: Mihelyt a vezetékszakaszon a (9) szikraközök között zavarok lépnek föl, a két (1) és (2) vezetékág között lökésszerű feszültség-, ill. áramerősségkülönbségek létesülnek, amelyek hullámszerűen a (9) szikraközök feló terjednek tova a (8) impedanciák által a (6) helyeken át való gyors kiegyenlítődésben megakadályoz­tatnak, úgy hogy a (9) szikraközök mű­ködésbe jönnek. A szikráknak a (9) he­lyeken való átugrása a íajzon föl nem tüntetett ismeretes eszközök segélyével a vezeték hibájának jelzésére, ill. a hi­bás szakasz kikapcsolására használható föl. A (9) impedanciák váltóáramú hálóza­toknál célszerűen induktív ellenállások gyanánt vannak kiképezve. Előnyös ezeket a két vezetékág keresztmetszeti viszonyainak figyelembe vételével mind­két. ágban és mindkét szakaszvégen el­rendezni, hogy a kívülről jövő gyors ál­lapotváltozások mindjárt mindkét ág­ban tovább terjedjenek és ennek folytán a szikraközökben ne lépjen fel jelenté­keny feszültség. Ennek célja, hogy a be­rendezés hatása a megzavart szakaszra legyen korlátozva. Azonban az impedan­ciák csupán az egyik vezetékágban is el­rendezhetek, vagy pedig az egész veze­tékágban a szakasz egyik végén, a másik ágban a szakasz másik végén alkalmaz­ható egy-egy impedancia. A (9) impedanciák úgy képezhetők ki, hogy már a rendes üzemáramra is némi fojtóhatást gyakorlunk oly célból, hogy a szikraköz végein a szakasz terhelése­sétől függő, meghatározott üzemi fe­szültséget hoznak létre. Azonban ez esetben cészerű a fojtótekercseket úgy szerkeszteni, hogy az általuk a vezeték­­ágak között előidézett feszültségkülönb­ség sohase közelítse meg az átütési fe­szültséget, amelyre a szikraközbe van ál­lítva. Szabaclálr.ii igény eh. 1. önműködő biztosítóberendezés elek­tromos vezetékhálózatoknál a veze­tékhibák és túlfeszültségek szaka­szonkénti lokalizálására, jellemezve oly biztosító elemek által, melyek egy szakaszvezeték végén a hozzátartozó vezetékágak között vannak elren­dezve és melyek a vezetékágak kö­zötti elektromos állapotban való liir­­teleni zavarok által létrehozott kü­lönbségek folytán a megzavart sza­kasz végein jelző- ill. kikapcsoló ha­tályokat! váltanak ki. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a szakasz végein a vezetékágak közé (9) átütési ellenállások vannak

Next

/
Oldalképek
Tartalom