71685. lajstromszámú szabadalom • A süllyesztési sebességet két irányban önműködően szabályozó süllyesztőfék emelőgépekhez

nyers bőrből készült (f) gyűrűvel van be­vonva. A (d) tárcsával szemben van az (i) korong, amelyet a (h) fék nyalából át és amelynek patkóalakú (g) vezetékébe (4. ábra) illik az (e) csap. A (g) vezeték hosszát és fekvését azon viszonylagos el­mozdulás mérve szerint szabjuk meg, amelyre a (b) hajtótengely és (i) fékko­rong között van szükség a (h, i) fék oldása végett. Az (e) csap szabadon elfordul a (g) ve­zetékben, amíg ennek végéhez ér, aminél fogva azután az (a) motor forgását az (i) fékkorongon, (j) tengelyen és (k, 1) fogas­­kerékáttevésen keresztül átveszi az (m) dobra, amely viszont a kötélen, stb. csüngő és (q) ellensúllyal ellátott (n) fölvonókast mozgatja. A (d) tengelykapcsoló (c) meneteiben jár a (p) vándoranya, amely forgását az (o) csapszög segélyével az (i) korongról nyeri. A vándoranya hornyában van a laza (r) gyűrű, amelynek egy villaszerű mélyedéssel ellátott, keskeny (s) nyúl­ványa van. A mélyedést a jobbra és balra lejtösödő (ti) és (t2) pofák képezik, ame­lyek villaszerűén közrefogják a (v) csigát. Ez utóbbi az (x) alátétlemezek között for­­gathatólag van a (h, i) féket működtető (w) emelőre ágyazva. Az (x) alátétek egyszersmind az (s) nyúlványt is közre­fogják, (2. ábra) úgy hogy a (v) csiga mindig a (ti, t2) mélyedés határain belül marad, az (r) gyűrű pedig nem foroghat el. A (h) fékszalag szabad vége az (y) súllyal terhelt (z) emelőhöz van hozzáerö­­sítve. Súly helyett természetesen általá­ban véve más állandó vagy pedig a terhe­léstől függő erő is szerepelhet. A (z) emelő a folytatását képező és vele egy darabból készült (2) emélővel együtt lazán fordul el az (1) csap körül. Ugyancsak lazán van az (1) csapon a (w) emelő is, amelynek szabad végén a (v) csiga van ágyazva. Az (y) súly a (h) féket állandóan zárni igyekszik s a fék csupán akkor oldódik, mikor a (ti) vagy (t2) pofák valamelyike a (v) csigánál fogva lenyomja a (w) eme­lőt és ennek hátramozgása a (4, 3, 2) emelősorozat útján megemeli a (z) eme­lőt. Az egyrészről a (7) súly, másrészről pedig (9) solenoid hatása alatt álló (8) szögemelö és (6) kapcsolórúd arra való, hogy a (3‘, 4‘, 6‘,' 8‘) helyzetben a (v) csiga kikapcsolódjék. A fék működése a következő: Tegyük föl, hogy a (p) vándoranya és (e) csap középállásukban vannak, a (3,4) emelők egyenesben maradnak, a (h, i) fék zárva van és az (a) motort emelésre kap­csoljuk és legyen akkor a forgásirány a 2. ábrára nézve az óramutatóéval ellen­kező. Amint a motor forogni kezd, a (d) tárcsa és tehát a (c) menetek is az emelési értelemben vele for.ognak. Az (i) korong még áll, úgy hogy az (o) csapszög gátló hatása folytán a (p) vándoranya nem fo­roghat el, hanem a (c) menetek csavarha­tása alatt hosszirányban, pl. balra (I. ábra) eltolódik. A vándoranya természete­sen magával viszi az (r) gyűrűt, ezen az (s) nyúlványt, amelynek (t2; rézsútos fö­­lülete fokozatosan lenyomja a (v) csigát és ezzel együtt a (w) emelőt, úgy hogy a már jelzett emelősorozat útján az (i, h) fék a lenyomás arányában oldódik. Mire az (e) csap a (g) vezeték végére ér, úgy hogy a tengelykapcsolódás bekövetkezik, ad­digra az (i, h) fék már teljesen oldva van és az (n) teher emelése akadálytalanul tör­ténhetik. Az emelési sebesség egyes foko­zatait a kontroller (T 5‘) állásai mutatják (5. ábra). Ha a terhet sülyeszteni akarjuk, akkor az előző bekezdés kiindulását képező föl­tevések mellett a motor sülyesztési értelmű forgásánál, vagyis amikor a forgásirány a 2. árbára nézve az óramutatóéval azo­nos, a (p) vándoranya jobbra tolódik el s most a (ti) pofa fogja oldani a féket es a tengelykapcsolódás az (e) csap segélyé­vel a (g) vezeték ellenkező végénél követ­kezik be. Ekkor a teher kezd szabadon esni, de mindvégig kénytelen a motornak a kapcsolóhelyen mért sebességével egyező viszonylagos sebességgel sű­­lyedni, mert máskülönben a (d) tárcsa és (i) korong közötti viszonylagos elmozdu­

Next

/
Oldalképek
Tartalom