71663. lajstromszámú szabadalom • Kapaszkodókerék mótoros ekékhez
- a -kotják, melyeknek szélessége kisebb is lehet, mint a (D, F) kapaszkodókaroké. Az egyes koszorú részek összekötésére a (1), F) kapaszkodókarok áteresztő nyílásánál a szomszédos (()) vasakat megfelelően kihajlított (Pl, P2) lapos vasak- ; kai erősítjük egymáshoz. Ez az összeköttetés természetesen olyan kell hogy legyen, hogy a kerékkoszorú szilárdságát biztosítsa. Amennyire ezek a (Pl, P2) la{)os vaskengyelek az (O) vasakon túl mindkét oldal felé kinyúlnak, szélesebbek lehetnek úgy, hogy külső élük a kerék futófölületének síkjába nyúlik be és folytonos futóföl iiletet létesít az (O) vasak között. Az itt és a 2. ábrán föltüntetett foganatosítási példánál a (I), F) kapaszkodókarok vezetésére való (E) forgó szögek úgy vannak kiképezve, hogy egyik oldalukon, ahol azoknak bordaszerű (D1.) merevítésűk van, nyitottak. Az (E) forgó szögeken lévő (Q) fejek a kerék összeállításakor azok kiesését meggátolni vannak hivatva. A kapaszkodókarok vezetékének ez a kiképzése azonban még azt is lehetővé teszi, hogy minden egyes, kapaszkodókart külön eltávolíthatunk a kefékből. Csak arra van ekkor szükség, hogy az illető kapaszkodókar (I) megerősítőszögét kivegyük a ((!) gyűrűből, mire a kapaszkodókart ki lehet húzni az (E) forgó szög hasítékából. Fontos természetesen az is, hogy a kerék a maga egészében ne legyen nagyon nehéz, főleg ama nyomásra való tekintettel, melyet a szántóföldre gyakorol. Ha azonban, ennek elérésére, az (Al, A2) szögvasgyűríiket igen gyengére méretezzük, akkor az (E) forgó szögeknek nincs meg a kellő fölfekvési föliiletük a szögvasgyűrűkön. Ezért, a találmány szerint, azáltal létesítünk szélesebb fölfekvési föliileteket ezen (E) szögek számára, hogy az (A, Al) szögvasgyűrűben az (E) szögek befogadására való lyukak készítésekor, az anyag kinyomásával, (R) karimákat képezünk ki az illető helyeken. Ez a karima, még gyengébb szögvasak esetén is, elég nagy fölfekvési fölületet nvujt. Az 3. és 2. ábrákon föltüntetett foganatosítási példánál a (1), F) kapaszkodókarok be- és kifelé tolására egy különleges berendezés szolgál. E célra a (H) kerékteng'elven egy (S) fogaskerék van megerősítve, mely egy (r I>)s fogaskerékkel áll kapcsolatban. Utóbbit az (L) kézi forgattyús hajtómű tengelyére lehet e célból löltolni. Ezáltal módunkban van magának a motornak erejével be- és kifelé tolni a kapaszkodókarokat. Ily módon, a motoros eke előre- vagy hátratolásával, a kerekek forgása az (L) hajtóműre vivődik át és ezzel a kapaszkodókarok kívánt be- és kitolása eszközölhető. Lehet azonban olyan is a berendezés, hogy kézi forgattvút tolunk föl az (L) hajtómű tengelyére és kézzel foganatosítjuk a kapaszkodókarok be- és kitolását. Ez esetben megfelelő áttéteire van szükség az (8) ós (T) fogaskerekek közt. ' A 3. ábrán föltüntetett foganatosítási példánál a (K) üreges kerékagy két részből van készítve, azaz a (KI) és (K2) részekből van összetéve, melyek a (G) fogazott gyűrűt - fog.iák maguk közé. Ezzel a kerék összeállítása tetemesen meg van könnyítve. A (B) kerékkarokat (küllőket) itt a (KI), ill. a (K2) agyrészhez szögecseljiik, míg a. (1), F) kapaszkodókarok itt is a ((i) gyűrűhöz vannak csuklósan erősítve. Ezen kiviteli alaknál a (G) gyűrűt, a többi kiviteli alakétól eltérően, egy darabból készíthetjük és így behelyezhetjük a kerékbe, mielőtt a (K) agy másik felét fölerősítenők arra. Ennél a kiviteli alaknál a (D, F) kapaszkodókarok ki- és betolására és a (G) gyűrűnek a mindenkori helyzetben való rögzítésére szolgáló berendezést is a (K) kerékagy üregében rendezhetjük el. Az (L) fogaskei-eket, mely arra szolgál, hogy a (G) gyűrűt elforgassa, -az (S, T) fogaskerekek közvetítésével, melyek szintén a (K) kerékagy üregében vannak elhelyezve, kézi forgattyúval kívülről lehet elforgatni. i
