71663. lajstromszámú szabadalom • Kapaszkodókerék mótoros ekékhez

iiak, melyeknek basítékain a kapaszkodókarok (D) lapátszerű végei keresztülmennek. A kapaszkodókarok (F) karrészükkel csuklósan vannak a (G) gyűrűre fölfüggesztve, mely a kerék (H) tengelyével koncentrikusan forgathatóan van az üreges (K) kerékagyban ágyazva. Ezen (G) gyűx*ű részleges elforgatásával a (1), F) kjipaszkodókarokat el lehet állítani és (b) lapátszerű végükkel a kerék kerületéből ki lehet tolni, vagy abba vissza lehet húzni úgy, hogy azok többé vagy kevésbbé kinyúlnak a kerék kerületéből, vagy abba visszahúzódnak. Az a berendezés, mely a ((>) gyűrűt mindenkori helyzetében rögzíteni engedi, a találmány szerint abból áll, hogy a (G) gyűrűben, a (Z) rögzítőszög keresztiildugására két sor (M, Ml) lyuk van úgy elrendezve, hogy a két sorban a lyukak egymáshoz képest a kerület irányában eltoltan vannak elhelyezve. Egyetlenegy (M) lvuksor alkalmazásával is megközelítőleg ugyanaz a cél érhető el, ha a (K) kerékagy megfelelő lyukait más osztással rendezzük el, mint a (G) gyűrűéit és pedig pl. úgy, hogy ugyanazon osztásra a (G) gyűrűnél három, a (K) kerékagynál pedig két lyuk esik. A (G) gyűrűnek mindenkori helyzetében való rögzítésére egy további berendezés a 12. és 13. ábrákon van bemutatva, Itt a (G) gyűrű belső fogazatában egy (1) zárókilincs kapaszkodik be, mely forgathatóan van ágyazva a (K) kerékagyban és egy (2) fogantyúval kividről elállítható. A kilincset mindenkori helyzetében egy (3) rúgó rögzíti azáltal, hogy rugalmas végével az (1) zárókilincs egyik vagv másik i('tompított fölületéhez támaszkodik és ezt a teljes, vagv7

a pontozott vonalakkal rajzolt helyzetében fogvatartja. A törzsszabadalom szerint a kereket kerületén (A3) lemezek födik el. A (D, F) kapaszkodókarok közelében emellett, a kerék kerületén, elég nagy átvezetőnyílás AT

an hagyva, melyen át a leválasztott föld, mely itt esetleg megszorul, üzemköz| ben ismét önmagától kihullhat úgy, hogy i a. kapaszkodókarok önműködően megj tisztulnak a reájuk tapadt földtől, j Az 1. és 2. ábrákon látható foganatosí-I tásj példánál az (A) (Al, A2) kerékko-1 szorú (A3) l'ödőlemezei úgy vannak ala| kítva, hogy a kerékkoszorú, két külső szélén, nincs megszakítva (4. ábra) és így a kerék közúton való haladásra is alkalmas. A kerékkoszorúnak ezen teljesen sima futóföliiletén a kerék, sima közúton, minden lökés nélkül haladhat. Az (A3) födőleinezek azonban még (A4) bordákkal merevítve is vannak, í Ezek azáltal keletkeznek, hogy a (D, F) kapaszkodókarok szabad keresztülhatolására szükséges nyílásokat az (A3) födőlemezek bevágásával képezzük és a keletkező (A4) nyelveket bordákká fölhajlítjuk. Az (A5) nyelvek, melyek ekkor visszamaradnak, a kerékkoszorií futófölül etét folytonossá tenni vannak hivatva? Ezáltal módunkban van az (A4) födőlemezeknek tetemesen gyöngébbre méretezése, mint a törzsszabadalomnak megfelelő foganatosítási példánál. Az 5. és (>. ábrákon a kerékkerület lefedési módjának egy másik foganatosítási példája van bemutatva: Az (A3) fedőlemezek itt,' (A4) kihajlított bordák helyett, (A4) sZögvasmerevítésekkel vannak ellátva. E merevítések nem csak biztosabban meggátolják a födőlemezek meggörbülését, hanem általuk ezek a födőlemezek maguk erősebb kapaszkodóhatást kapnak, amikor a (D, F) kapaszkodókarok áteresztőnyílásainál a kerék a talajba benyomódik. Ott, ahol széles kerekek nem használhatók, gondoskodni kell arról, hogy a kapaszkodókerék szerkezete, keskeny kerékkoszorú esetén is, eléggé ellenálló legyen. A 7. és 8. ábrákon egy ilyen foganato; sítási példának részleges oldalnézete és : vízszintes metszete van bemutatva. A kerékkoszorút itt körívben meghajlított T-alakú keresztmetszetű (O) vasak al-