71534. lajstromszámú szabadalom • Gátlószerkezet óraművek és hasonlók számára

— 3 — ahhoz közelednek. Az emelés, vagyis a forgási nyomaték tehát állandó vagy növekedő, illetve csökkenő lehet. Az emelés nagysága és ereje szabályozható és pedig az emelési fölületnek az (1) horgonytengelytől való távolságának változtatása, valamint hajlása, illetve hossza által. A szerkezet járására nézve fontos, hogy a nyugalmi fölületek és az emelési fölületek kezdetei a horgonytengely hosszirányában egymáshoz képest el legyenek tolva. Ha ez nem így lenne, -akkor a szerkezet megállana. Fontos továbbá, hogy a (11 és (12) kivágások és* így tehát az emelési pályák kezdetei éppen a (3) spirálrúgó (0)-feszültségénél (vagy az inga középlielyzeténél a (10) peckek előtt feküdjenek, oly célból, hogy az óramű, ha lejárt, ^z erre következő fölhúzásánál önműködően meginduljon. •Ha a (10) peckek egyike (vagy egy ennek megfelelő rész) a nyugalmi fölületek egyikén nyugszik, akkor a billegő csaknem egy egész fordulattal foroghat. A billegő tehát egy lengés alatt csaknem két fordulattal "foroghat. Ez a találmány szerinti gátlószerkezetnek igen lényeges előnye más gátlószerkezetekkel szemben, melyeknél a szakaszosan forgó rész, illetve a hajtókerék a lengő részt, | illetve a horgonyt közvetlenül működteti. Pontos időmérés céljából szükséges, hogy a billegő forgása aránylag nagy legyen, úgy hogy az ne legyen kisebb egy fordulatnál (és gyakorlati okokból ne legyen nagyobb, mint másfél fordulat). Ezt a jelen találmány szerinti gátlószerkezetnél az emelési fölületek és a nyugalmi fölületek sugarainak különböző nagysága által érjük el. Azáltal, hogy az emelési fölületek sugara aránylag nagy, az erőátvitel az emelés alatt aránylag nagy lesz, míg ellenben a nyugalmi fölületek sugarainak csekély volta azt eredményezi, hogy a lengő résznek, illetve horgonynak fékezése, mely a nyugalom .•alatt keletkezik, aránylag csekély lesz. Nagy erőátvitel és csekély fékezés természetesen nagy kilengésre adnak alkalmat. A billegő tehetetlenségi nyomatékának, a spirálrúgó erejének a toyugalmi-és az emelési fölületek sugarának (úgy abszolút, mint relatív), valamint az emelési fölületek hosszának, hajlásának és alakjának célszerű meghatározása által elérhetjük, hogy a lengések mindenkor egyenlő nagyok lesznek, illetve egyenlő hosszú időt vesznek igénybe, ami pontos időmérés szempontjából legnagyobb fontossággal bír. Mint föntebb említettük, a találmány célja az, hogy az óramű terhelésének, illetve hajtóerejének meglehetősen nagy változásai iránt, gyakorlatilag érzéketlenné tétessék úgy, hogy a járás a terhelésben, illetve a hajtóerőben beálló változások dacára szabályos lesz. Ezt a lényeges előnyt úgy a nyugalmi és emelési fölületek sugarainak különbözősége által, valamint a különböző nagyságú sugarak közti állandó viszony által érjük el (ha az emelési fölületek a horgonytengelyhez közelednek, vagy attól távolodnak, akkor azok átmérőjének középértékére hivatkozunk). A horgonyra emelés közben való fokozott vagy csökkentett erőátvitel így tehát annak a nyugalomban való megfelelő mértékben fokozott vagy csökkentett i fékezésével van összekötve. A hajtókerék által kifejtett erő, mely az erőátvitelt, illetve fékezést létrehozza, az óramű terhelésével, illetve hajtóerejével lényeges mértékben változik. Az emelési pályákat, vagyis az emelési l'ölületeket képező részek a horgonytengely hosszirányában rugalmasak lehetnek úgy, hogy a hajtókerék által reájuk kifejtett nyomás ellen utánengedők. Ezáltal többek közt azt az előnyt érjük el, hogy ha egy (10) hajtókerékpecek egy emelési pályát működtet, az utóbbi egy kevéssel meghajlíttatik úgy, hogy a pecek lökés nélkül vezettetik a következő nyugalmi föliiletre. Miután a pecek az emelési pályát elhagyta, utóbbi visszarúgózik és a horgonynak az ellenkező irány-