71322. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke
alkalmazhatunk, melyek azonos kerületi sebességgel mozognak és tengelyeik mindazonáltal vízszintesek. Ezt azáltal érjük el, hogy az egyik kerék tengelye a barázdamagassággal alacsonyabban fekszik, mint a másik kerék tengelye. Ez a tengelytávolság esetleg a barázdamélységnek megfelelően í beállítható « lehet.' ' Szükség esetében azonban a tengelyek egyenlő magasságban fekhetnek és a mélyebben járó kerék — úgy, mint az ismert ekéknél — a másiknál nagyobb lehet. Ilyen esetekben a két kerék hajtásának áttételi viszonyát különböző kerékátmérőknek megfelelően választjuk, úgy hogy a két kapcsolás rendes körülmények között, vagyis ha a gép egyenesben mozog, ebben az esetben működésben marad. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy példakép vett foganatosítási alakja van föltiintetve és pedig az 1. ábrán oldalnézetben és a 2. ábrán fölülnézetben, míg a .'5—6. ábrán részletek láthatók. Az (1) gépállványon különböző magasságban két (2, 3) tengely van elrendezve, melyek körül a (4, 5) hajtókerekek foroghatnak. Az (1) gépállvány továbbá a ((?) tengely számára való csapágyakkal van ellátva; ezt a tengelyt a rajzón nem ábrázolt motor magában véve ismert módon úgy hajthatja, hogy a tengely mindkét irányban és pedig változtatható sebességgel foroghat. A (6) tengely mozgása az egymástól függetlenül működésbe hozható, illetve imíködésen kívül helyezhető, két (7) és (8) körömkapcsolás, valamint két (9) és (.10) lánchajtás útján tetszés szerint az egyik vagy a másik vagy mindkét (4) és (5) hajtókerékre vihető át. A (7) és (8) kapcsolásoknak ferde fogaik vannak és azo'kat a (7a, 8a) rúgók tartják egymással kapcsolódásban, ami által a kerekek szükséges kölcsönös mozgathatósága biztosítva van. A (11) eketestek ismert módon a (13) kormánykereket tartó, beállítható (12) kereten vannak fölfüggesztve. Ezen keretben, továbbá a magasságirányban beállítható (14) kerék van ágyazva, melynek- forgatástengelye a (4) hajtókerék középpontja felé irányul. Ha az ekével meg akarunk fordulni, akkor a (14) kereket annyira lesül vesztjük, hogy a (12) keretet, mely egyébként a (13) kormán^kere-ken nyugszik, megtámassza; ezt követőleg a (7) kapcsolást kiiktatjuk. Az eke most oly körpályán mozog, melynek középpontját a (4) keréknek a földdel való érintkezési pontja képezi, miközben az ekét az (5) és (14) kerekek támasztják alá, melyek tengelyei a pálya középpontjafelé mutatnak, úgy hogy a megfordulás csakis kis erőt igényel. Habár a leírt fordítóberendezésnél az eke hátrafelé való mozgatása nem is szükséges, mégis célszerű, ha ennek lehetővé tét eléről, is gondoskodunk. Ebben az esetben a (7) és (8) kapcsolásoknak ketőseknek kell lenniök, mint ez a 3. és 4. ábrából látható. A 3. ábra a (6) tengely mentén eltolható kapcsolóelem keresztmetszete, mely elem ebben az Qsetben a tengellyel konaxiális két (15, 16) perselyből áll; ezen perselyeket a (17) ékek arra kényszerítik, hogy a tengely forgásában részt vegyenek. A 4. ábra a perselynek a lánckerékkel összekö tött részét mutatja, mely a (6) tengely körül lazán elfordulhat és két (18, 19) fogcsoporttal van ellátva, melyek lejtős fölületei ellentétes irányok felé hajlanak. A (15) és (16) perselyek végeiken a rajzon nem ábrázolt mélyedésekkel vannak ellátva, melyekbe a (18, 19) fogak behatolnak, ha a perselyek a tengelyen vagy egymáson eltolatnak. Az 5. ábrán a' (7) és (8) kapcsolások különösen célszerű kiviteli alakja van oldalnézetben, részben metszetben föltüntetve. A (6) tengelyre a (20) fogaskerék van erősítve, melynek segélyével a (6) tengely a motorral hajtatik. A motor ismert módon átkormányozható, úgy hogy a tengely mindkét irányban foroghat. A tengelyt két (21, 22) hüvely veszi
