71308. lajstromszámú szabadalom • Bakancs

Megjelent 19Í7. évi szeptember hó 7-éii. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 71808. szára. I/b. OSZTÁLY. Bakancs. SULGÁN ANDRÁS CIPÉSZMESTER NYITRÁN. A bejelentés napja 1916 junius hó 10-ike A közönséges bakancsoknak, illetve cipőknek két legfőbb hátránya az, hogy a nedvesség behatolását kellőképen meg nem gátolják és hogy a fölsőrész hátsó, függélyes gerince mentén, azaz a kérgen alkalmazott varrat a lábra állandóan nyomást gyakorol és így azt meg is .sértheti, továbbá, hogy ez könnyen fölfeslik és így —• a többi sok varrattal együtt — a lábbeli előállítási és javítási költségeit növeli. Ezen hátrányok kiküszöbölésére javaslatba hoztak már különféle cipőkot, amelyeknek főjellemzője az, hogy a cipő mellső része (fejrész) és függélyes szárrésze, valamint sarokrésze egyetlen darabból készül, mely ugyancsak egyetlen varrattal van egyesítve, vagy legalább is a szár legnagyobb része van egy darabból az egész fejrésszel. Ezzel 'a megoldással elértük ugyan a lábbeli kellő vízáthat]anságát és a kéregvarrat hátrányainak kiküszöbölését, de az előállítási költségeket nagy mértékben megnövelték, miért is az ilvmódon készült lábbeliek nem tudtak elterjedni. Ugyanis a fej- és szárrésznek egy darabból való előállítása és pedig oly módon, hogy a cipő fölső rész — úgy amint az szükséges — a lábhoz kellően.hozzá is simuljon, csakis ványolással lehetséges, ami lényeges munkatöbbletet okoz. De maga a kiszabás is igen hátrányos, mert az egyrészt csak megfelelő nagyságú, egészen „tiszta" bőrből foganatosítható,, ami a bőrmegtakarítás szempontjából esik kifogás alá és másrészt a kiszabandó (és ványolandó) darab nagyságát meglehetősen nehéz előre kiszámítani, ami több bőrhulladékot okozván, ugyancsaTv a bőrmegtakarítás szempontjából hátrányos és végül az említett kiszámítás nehézsége időtrabi o mu n ka t, illetve különös szakavatottságot igényel. A találmány szerint már most a föntemlített célokat az imént fölsorolt hátrányok teljes kiküszöbölése mellett, főleg" azzal érjük el, hogy a bakancsot két olyan bőrdarabból készítjük, melyek közül az egyik a mellső résznek, a másik pedig, együttesen, a szár- és sarokrésznek felel meg. A két darabot a bakancs közepének két oldalán varrjuk össze egymással. Ily módon tehát a mellső rész és a hátsórész egy-egy egységes, sima darabot alkot, melyek közvetlenül, könnyen kiszabhatok és vánvolás nélkül köthetők