71308. lajstromszámú szabadalom • Bakancs

akként össze, hogy a lábhoz annak minden részén kellően hozzásimuljanak. A találmány szerint továbbá a mellső részt — a szárrész mellső élei fölső szakaszának megrövidítése mellett — lehetőleg' magasra visszük, amivel egyrészt azt az előnyt érjük el, hogy a mellsőrész a 'lábat jóval magasabban födi és így ezen a helyen is jobban biztosítja a vízáthatlanságot és másrészt azt az előnyt, hogy a szárrésznek fűzésre szolgáló darabja sokkal rövidebbé válik, ami a használat szempontjairól igen előnyös, mert a bakancsnak kényelmes, gyors föl- és lehúzását teszi lehetővé és a fűzőzsinór elszakadása estére .minden hátrány nélkül biztosítja a folytatólagos használatot, minthogy ily esetben nem kell egyebet. tennünk, mint csupán két egymással szemben fekvő fűzőlyukat kis zsinórdarabbal összekötnünk. Hogy a mellsőrész említett magasítása ellenére a vánvolást még mindig teljesen elkerülhessük, azt a szokásos nyelv helyett az alább ismertetendő sajátos toldattal látjuk el. A mellékelt rajzon a találmány tárgyán a. Ív foganatosítás! példája látható. Az 1. ábra a bakancs vázlatos oldalnézete. A 3. és 4. ábrák a mellsőrészt, a hátsórészt (egyesített szár- és sarokrészt) valamint a kérget alkotó kiszabott bőrdarabokat síkba fejtve mutatja kisebb léptékben. A bakancsok egy darabból való (1) mellsőrésze és ugyancsak egy darabból való (2) hátsó része az 1. ábrán látható módon a bakancs közepének mindkét oldalán egymást átlapoló (3a), illetve (3b) széleik, illetve ezek egy része mentén vannnak egymással egyesítve, mimellett a (2) hátsó rész mellső (4) szélei (1. és 3. ábra) szabadon maradnak, minthogy ezek az összetűzésre valók. A (4) szélek mögött, melyek a föltüntetett példában mindössze három fűzőlyukkal vannak ellátva, az (1) mellső résznek (5) toldata faglal helyet, a fűzőlyukak mögötti teret áthidalva. Az (1) mellső részt a 2. ábrán látható módon kiszabott bőrdarabból domborítjuk a használati alakra; ez a bőrdarab a mellső rész említett magasítása ellenére ;a ványolást azzal teszi elkerülhetővé, hogy az (5) toldat a föltüntetett sajátos módon, oldalirányban ferdén és a (6) bemetszés alkalmazásával van kiszabva. Ez az (5) toldat tehát a szokásos nyelvektől abban különbözik, hogy a síkba fejtett állapotban oldalirányban elhajlik, nincsen vánvolva és a célnak megfelelően jóval rövidebb. Ha az (5) toldat a használati helyzetbe forgatva esetleg kissé eltorzulna, illetve nem feküdne föl kellő szélességbe, úgy az (5) és (6a) részek közötti szögletben (a találkozó részek esetleges módosított kiszabása mellett) kis odavarrott betétet alkalmazhatunk. Ezen kiszabással elérjük azt, hogy midőn a bakancs készítése alkalmával az (1) bőrdarabot, meghajlítjuk, ez a láb alakjához • simuló alakra hozható (ami a (3a) szélekre merőleges- nyelv esetén csak ványolással volna lehetséges), míg az (,">) toldat a tulájdonképeni (1) bőrdarab síkjából akadálytalanul emelhető ki, illetve fordítható el a kellő használati helyzetnek megfelelő, közelítőleg függélyes harántsíkba. Továbbá az (1, 2) részek egyesítése alkalmával a (6) bemetszés mellett szabaddá váló (6a) szögletrész ugyancsak akadálytalanul fektethető és varrható a (2) hátsó rész belső oldalára (1. ábra). Az (5) toldat hosszoldalai mentén egy vagy több föl nem tüntetett szárnytoldatot alkalmazhatunk és ezek révén azt a (2) hátsó rész belső oldalával annak (4) széle mögött magában véve ismert módon akként egyesíthetjük, hogy a í'űzőlyukrendszer mögött a szárrész teljesen el legyen zárva, amikor is a bakancs ezen a helyen is vízhatlan, mimellett az az (5) toldat és annak szárnytoldatai ráncszerű nyelvet alkotnak úgy, hogy a bakancs szára, zárt állapotának fönntartása mellett, a bakancs használati lielyze-