71105. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmánynak mezőgazdasági hulladékanyagokból való előállítására
Megjelent 1917. évi julius hó 11-én. MAGY. SZABADALMI K1R HIVATAL SZABADALMILEIRAS 71105. száin. X/e. OSZTÁLYEljárás takarmánynak mezőgazdasági hulladékanyagokból való előállítására. BOLZ KERESZTÉLY IGAZGATÓ ÉS STRASSER ALBERT MÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1915 jnnius hó 17-ike. A mezőgazdasági üzemekben előforduló hullpdékanvagok, pl. a szalma, a kukoricacsutka és szár, a cirokszár és más effélék ez idő szerint vagy egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben használtatnak föl takarmányozási célokra, noha bizonyos mennyiségű tápanyagot tartalmaznak. Ennek oka egyrészt ezen anyagok nagy nyersrost- és csekélyebb tápanyagtartalmában, másrészt nehezebb emészthetőségében keresendő. A nyersrostok tudvalévőleg cellulózából, pentoszanokból, ligninből és kutinból állanak. A lignin és a kutin ragasztóanyagok, melyek a nyersrost' nehezen emészthető részeit, a cellulózát és pentoszanokat burkolják és ezeknek nehéz emészthetőségét okozzák, másrészt azonban az emésztési nedveknek a proteinhez, zsírhoz és keményítőtartalomhoz való hozzáférését megnehezítik és így ezen tápanyagok emészthetőségét is csökkentik. A tápszereket emészthetőségük növelésére az emésztőnedvek részére könnyen hozzáférhetővé kell tennünk, vagyis a lignin és a kutin által összeragasztott nyersrostokat és pentoszanokat szét kell választanunk. Ez az ú. n. föltáróeljárásokkal történik, melyek közül a legismertebb a „Lehmann"-féle abban áll, hogy a durvára fölaprózott (szecskázott) nyersanyagot, főleg szalmát, higított lúggal, vagy savakkal magas hőmérsékleten és nagy gőznyomás mellett kezelik. Oldószer gyanánt különböző föltalálok különféle vegyszereket javasoltak már, de egyik eljárás sem vált be, mert a föltárás nem volt tökéletes és az eljárás különben sem gazdaságos. Célszerű és gazdaságos föltáróeljárásnál ugyanis arról kell gondoskodnunk, hogv az oldószer könnyen és gyorsan férhessen hozzá a rostcellákat burkoló ragasztóanyagokhoz, hogy ezeket gyorsan és tökéletesen föloldhassák. Az eddigelé ismeretes eljárások, melyeknél a durván aprított vagy szecskázott anyagot nyomókazánokban gőzöljük és vegyszerekkel kezeljük, nem gazdaságosak, drágák. Egyrészt az oldószerek a durva aprózás következtében csak lassan és nehezen hatolhatnak az apró rostcellákat burkoló ragasztóanyagokig, másrészt pedig az ilyen durván elaprózott anyagok igen