71096. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogének kezelésére

esolatban. A mótor és a szivattyú a (20) alapozótömbön vannak fölállítva. A folyadéknak a különböző csöveken való átáramlását szelepek szabályozzák. így pl. a (13) cső a (21) szeleppel van ellátva, mely a ^12) tartály és a (16) elágazás közé van beiktatva. Hasonló (22) szelep van a (14) csőbe beépítve, oly célból, hogy a folyadéknak a (12) átalakítótartályból a (15) újrahevítőhöz való áramlása szabályozható legyen. A (9) csőbe torkolló (17) cső a (23) szelepet tartalmazza, hogy a (17) csővel összeköttetésben álló olajtartályból több vagy kevesebb olajat bocsáthassunk a (9) bevezetőcsőbe. A folyamat kezdetén a (3) csövek és a (12) tartály csak részben vannak megtöltve úgy, hogy az olaj fölött aránylag nagv gőztér marad meg. Ez a gőztér az összes térfogat körülbelül 50%-a, de a (12) tartály befogadóképességének felénél is nagyobb lehet. A (12) tartály megtöltésénél a (21, 22) szelepeket zárjuk?

a (23) szelepet pedig nyitjuk. Az olaj (9) beboesátóvezetéken át ömlik be és pedig magasra állított olajtartály esetében a magasságkülönbség folytán, de az olaj a (18) szivattyú által is beszorítható. Ha a (12) tartály a kívánt mértékben megtelt, akkor a (23) szelepet zárjuk, a (21) szelepet pedig nyitjuk. A szivattyú most az olajat a (12) tartályból a (13) csövön át a (4) szekrénybe és a (3) csövekbe szorítja. Mialatt az olaj a (3) csöveken át a másik (5) szekrénybe és a (10) kibocsátónyíláshoz áramlik, a kemencében uralkodó hőhatásnak van alávetve és miután a kemencén átáramlótt, a (12) tartályba tér vissza. Az eljárás ezen szakaszát addig folytatjuk, míg csak a kívánt hőmérséklet és nyomás el nem éretett, mi mellett ez a nyomás úgy a (12) tartály tartalmára, mint a (3) csövekre és a (11, 13) összekötőcsövekre is hat. A (12) tartály a rajzon nem ábrázolt pirométerrel, továbbá a (25) manométerrel és a (26) biztosítószeleppel van fölszerelve. A rajzon bemutatott berendezés helyett az eljárás ki vitelére természetesen más berendezést is használhatunk, vagy az ábrázolt berendezés esetleg más eljárás kivitelére is alkalmazható. Kiemeljük, hogy a zárt (12) tartályban és a (3) csövekben uralkodó hőmérsékletet mindaddig fokozzuk, míg csak a szénhidrogének és átalakítási termékek gőznyomása már nem áll arányban a hőmérséklet fokozásával. Az eljárást ezután előnyösen addig folytatjuk, míg csak a gőznyomás fokozódása már nem aránytalan a hőmérséklet növekedéséhez képest. Ezt követőleg a (12) tartály tartalmát állni és lehűlni hagyjuk és a masszát kihűlés után a (14) csövön át a (15) újrahevítőbe szállítjuk, mi mellett a (21) szelepet zárni és a (22) szelepet nyitni kell. A (15) újrahevítő tartalmának hőmérsékletét a szénhidrogének elgőzölögtetéséig fokozzuk és a gőzöket a (28) csöveken át a (29) kondenzátorba vezetjük, melyből a keletkezett termékek a (30) lecsapolócsövön át távolíthatók el. A kondenzátor kiképzése ismeretes; a hűtőközeg (31)-nél lép be és (32)-nél távozik. Miután a kondenzátor kiüríttetett, az űjrahevítőben a hőmérséklet fokozható lígy, hogy magasabb forrpontú szénhidrogének párologtatnak el és szintén kondenzáltainak. Habár az a hőmérséklet és nyomás, melyen az eljárás keresztülvihető, a kezelendő nyersanyagnak és a kívánt eredménynek megfelelően tág határok között változhatik, a továbbiakban mégis néhány adatot közlünk, melyek meghatározott végtermékre vonatkoznak. Ha a (12) tartályt a leírt módon részben gazolinnal töltjük meg és a hőmérsékletet annyira fokozzuk, hogy a nyomás 1 at.-ról 40 at.-ra növekszik, akkor ez nem jelent olyan nyomásnövekedést, mely nem lenne arányos a hőmérséklet fokozódásával. Ha azonban kerozént kezelnénk ugvanily módon, akkor körülbelül 300° C. hőmérséklet eléréséig a nyomás növekedése a hőmérsékletfokozással arányos volna, minden további nyomásnövekedés azonban a hőmérséklet fokozódásával semmi arányban nem állna. Ugyanígy áll a dolog 26° Bé. sűrű-