71007. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás erősítőrelaisekkel ellátott távbeszélővezetékek számára

— 3 -vei a (T2) erősitőrelais az (A)-tól (B) felé haladó irányban hatástalan. Az (L4) vezetékbe kerülő áramimpulzusokat a (TI) reiais megerősíti és az impulzusok a relais (bl) kilépőoldalából megerősítve jutnak az (Ll) távvezetékbe. Mivel a viszonyok úgy vannak megválasztva, hogy a (TI) erősitőrelais által előidézett erősítés legföljebb az (L4) és (Ll) távvezetékek által együttesen előidézett összes csillapítást egyenlíti ki, úgy a (p) elágazóhelybe beérkező impulzusok legföljebb azon eredeti erősségüek lesznek, amilyenek a (q) elégazópontban voltak, mielőtt az impulzusok az (L4) távvezetékbe léptek. A (p) pontba eredeti erősséggel beérkező áramimpulzusok ismét egyrészről a (B) állomás felé és másrészről az (L2) távvezetékbe ágaznak el, hogy ez utóbbin keresztül a (72) erősítőrelaishez jussanak. Ezen erősitőrelais az áramimpulzusokat ugyan mgeerősíti, mielőtt ezek az (L3) távvezetékbe és ezn keresztül a (q) elágazóponthoz jutnának, azonban mivel a viszonyok olyként vannak megválasztva, hogy az (L2) és (L3) távvezetékek által előidézett összes csillapítóhatás legalább akkora, mint a (T2) relais által előidézett erősítés, úgy a (p) pontból a (T2) erősítőrelaisn keresztül a (q) pontba visszaérkező áramimpuzusok nem lehetnek erősebbek, mint az (A) állomásból a (q) pontba érkező impulzusok. Miután tehát a (T2) relais erősítőhatása nem érvényesülhet erősííőleg a (q) pontban, úgy a (T2) erősitőrelais jelenléte a (q) pontban fönnálló viszonyok szempontjából hatástalan és így az (A) állomástól a (B) állomás felé irányuló beszéd számára sem fejthet ki hatást. A (Tl) erősitőrelais ellenben úgy működik, hogy az (A) állomástól a helyi központban a kis (q) pontnál az (L4) távvezetékbe terelt áramimpulzusok (L4) és (Ll) távvezetékeken való végigáramlás után eredeti erősséggel, tehát minden erősítés, de minden gyöngítés nélkül is érkeznek meg a második helyi központba (p)-nél, hogy innen a helyi vezetéken keresztül jussanak a (B) állomáshoz. A (B) állomás felől az (A) állomás felé irányuló beszéd számára a viszonyok ugyanazok, csupán a (Tl) erősitőrelais helyett a (T2) relais fejti ki az erősítőhatást, míg ellenben a (Tl) relais a fönt kifejtett okok értelmében hatástalan marad. A föntiekben azon határesetet magyaráztuk meg, amelynél a (Tl), ill. (T2) erösítörelaisk által előidézett erősítés az (L4) és (Ll), ill. (L3) és (L2) távvezetékek által előidézett csillapítóhatással egyenlő. Ha ellenben ezen csillapítóhatás valamivel nagyobb, mint a (Tl), ill. (T2) relaisk által előidézett erősítés, űgy az áramimpulzusok (q)-ból (p)-ba némileg gyöngítve érkeznek meg. A (p)-ből a (T2) relaisn keresztül a (q) ponthoz visszafelé futó beszélőáramok ellenben ezen úton újbóli gyöngítést szenvednek úgy, hogy a (q) pontba a (p)-ből beérkező impulzusok gyöngébbek, mint a (q) pontból a (Tl) relais felé kiinduló impulzusok. Ennélfogva a (q) pontból a (Tl), (p) és (T2)-en keresztül (q)-hoz keringő, gyűrűben lefutó áramok a zérus érték felé konvergálnak, vagyis ez esetben sem léphet föl az éneklés, amely csak akkor köveikezhetik be, ha a zárt gyűrű alakban keringő áramok nem csöikkenő, hanem emelkedő tendenciával bírnak. A föntiekből kitűnik, hogy az (A) felől (B) felé haladó beszélöirány számára külön (L4) és (Ll), a (B) felől (A) felS haladó beszélőáram számára pedig külön (L2, L3) távvezetékek vannak elrendezve, melyek (pl. a helyi központokban fekvő) (q), ill. (p) végeiken vannak egymással kapcsolva. Ezen kapcsolás, amint a rajzban látható, közvetetten, vagyis vezető kapcsolat lehet, azonban ehelyett közvetett,* vagyis induktív kapcsolást is alkalmazhatnak. A (q—A) és (p—B) vezetékek ismét ( távvezetékek lehetnek, amiből kitűnik, ; hogy a (p) és (q) kapcsolási helyeknek