70987. lajstromszámú szabadalom • Eljárás változó elektromos áramok számára szolgáló vezetékekben föllépő energiaveszteségek csökkentésére
tékben, ill. mily tört részre csökkentendő a vezeték csillapítása. Ezen követelmény alapján a találmány értelmében az alább kifejtett eljárási szabály szerint megállapítható, hofey az induktanciaforrások gyanánt ható kompenzátorok összes ohmikus ellenállása legföljebb egyenlő lehet a hozzátartozó vezetékelemre eső vezetékkapacitás látszólagos ellenállásának ^ y*-}-i—y2 -szeresével. amidőn is a látszólagos ellenállás értéke a tovavezetendő periódusszámnál értendő és «y» azon tört nevezőjét jelenti, amelyre a csillapítás a kompenzátorok segélyével csökkentendő. Csekély erősségű változó elektromos áramoknak (gyönge áramoknak) nagyobb távolságra való átvitelénél a vezeték elektromos hatásfoka, a szükségelt elektromos energia előállítási költségeinek csekély jelentősége folytán a berendezés gazdaságosságára nézve rendesen nincs lényeges befolyással, mint pl. távkapcsolásoknál, táviróberendezéseknél, st. Sok esetben csupán arról van szó, hogy egy bizonyos energiamennyiséget egv bizonyos távolságra vigyünk át mint pl. a távbeszélőberendezéseknél. Ilyenkor a vezetéket a hatásfokra való tekintet nélkül azon szempontból kell méreteznünk, hogy a kívánt föladatnak megfeleljen és hogy az illető vezeték létesítési költségei lehetőleg csekélyek legyenek. Gyönge áramú berendezéseknél a Thompson-féle rendszerrel általában csak akkor lehet lényeges gazdasági előnyt elérni a csillapítás csökkentésének a vezetékkeresztmetszet növelése útján való csökkentésével szemben, ha a vezeték csillapítása legalább is Vs-résszel vagy még nagyobb mértékben csökkentetik. A fönt megadott eljárási szabályra való tekintettel tehát ezen berendezéseknél szükség van arra. hogy a mellékzárlatnak összes hatékony ohmikus ellenállását egyenlővé tegyük a hozzátartozó vezetékelemre, a tovavezetendő periódusszámnak megfelelő kapacitás látszólagos ellenállásának 0'2-szeresével. Nagyobb távolságra való erős áramú erőátviteli berendezéseknél a vezetéket azon szempontból kell méreteznünk, hogy a vezeték amortizációjának és kamatoztatásának, valamint a gerjesztőberendezés azon nagyobbításának költségei, amelyre a vezetési veszteségek fadözésére szükség van, végül ezen utóbbi nagyobbítás üzemi költségei, a minimális értéket érjék el. Mivel úgy a létesítési költségek, mint a Thompson-vezeték hatásfoka a kompenzátorokban szenvedett energiaveszteségtől függnek, a hatékony ohmikus ellenállás méretezése a vezeték használati céljából függ. Erőátviteli berendezéseknél tehát a vezeték csillapításának a kompenzátorok által létrehozott csökkentése lényegesen nagyobb és a kompenzátorok hatékony ohmikus ellenállása lényegesen kisebb kell, hogy legyen, mint gyönge áramú berendezéseknél, föltéve, hogy a kompenzátorok nem szolgálnak elsősorban. túlfeszültségek csökkentésére. Erőátviteli berendezések gyakorlati kivitelénél a kompenzátorok nélküli vezeték csillapítását a kompenzátorok beiktatásának legalább is Vs résznyire kell csökkentenie, ha az átvitelt lényegesen javítani akarjuk. A megadott eljárási szabályra való tekintettel íehát ezen berendezéseknél a kompenzátorok ohmikus hatékony ellenállásának legföljebb a hozzátartozó vezetékelemre (a továbbítandó periódusszámnál) eső kapacitás látszólagos ellenállásának 0-5-szöröse lehet. A gyakorlati kísérletekből és a jelenlegi előállítási lehetőségre és gazdaságosságra való tekintettel csak oly kompenzátorok készíthetők, amelyeknek összes ohmikus ellenállásuk értéke lemegy a hozzátartozó vezetékelemre (a továbbítandó a periódusszámnál) eső kapacitás látszólagos ellenállásnak 0'0015-részéig. A fönt megadott eljárási szabályok az alábbi matematikai és fizikai megfontolás alapján állapíthatók meg. A kompenzátorok ohmikus ellenállásának úgynevezett «kritikus» értéke, mely alá a vezeték wattnélküli áramaitól eredő veszteségek még egyáltalában csökkenthetők a kompenzátorok beiktatása által — azon föltételből adódik ki, hogy a Thompsonvezeték
