70928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aldehidek, ketonok, alkoholok szénhidrogének és nitrogénvegyületek előállítására növényi anyagokból

- 2 — hoz a száraz desztillálásnál szükséges alkáli mennyiséget a főzés után adhatjuk. Ha azonban arról van szó, hogy a kezelt nyersanyag a főzésnél teljesn föloldassék, akkor célszerűen oly nagy alkálifölösleget használunk, hogy a fölhasznált alkálimennyiség a száraz desztilláláshoz is elegendő legyen. Azt az alkálimennyiséget, melyet a leírt módon kapott lúgnak tartalmaznia kell, illetve mely a szóban forgó lúghoz adandó, részben az határozza meg, hogy ezen alkálimennyiségnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogv a lúg a beszárításnál szívóssá ne váljék, részben pedig az, hogy az alkálimennyiség az aceton és faszesz jó termelési hányadának a száraz desztillálásnál való szolgáltatására elegendő legyen. Ahhoz azonban, hogy a száraz deszlillálás különösen aceton tekintetében jó termelési hányaddal járjon, nem elegendő, hogy a lúg alkálit (különösen nátronlúgot) tartalmazzon, hanem a lúghoz még mészhidrátot is kell adni. A mészhidrát mennyiségét emellett aszerint állapítjuk meg, hogy a lúg mennyire gazdag ecetsavban és oxvdsavakban és menynyire szegény ligninanyagokban. A mészhydrátot különösen ha a növényi anyagok teljes föloldásáról van szó, a főzés előtt adhatjuk a lúghoz, a legtöbb esetben azonban célszerűbb, ha csak a főzés után adjuk hozzá. A mészhydrát emellett nemcsak az acetonnak a száraz desztillálásnál való kitermelésére gyakorol kedvező behatást, hanem ligninben dús lúgok bepárolásánál a ligninanyagok kicsapását is meggátolja. Ha a lúgokat a főzésnél pl. a cellulózagyártásnál hígított állapotban kapjuk, először is vákuumkészülékekben besűrítjük, mire azokhoz a szükséges mennyiségű mészhydrátot adjuk. Az ezután következő beszáritásl célszerűen forgó kemencében végezzük, melyet lehetőleg szénsavmentes meleg levegővel körülbelül 200 C. fokra hevítünk. A beszárított lúgot ezután bádoglapokra helyezhetjük és közönséges szenesítőkemencében szárazon desztillálhatjuk. A száraz desztillálást előnyösen túlhevített vízgőz jelenlétében végezzük és a képződő desztillátumot a kemence legforróbb részén vezetjük el. A forgó kemencében a lúgot oly kis víztartalmúra száríthatjuk be, hogy a kapott massza kisebb darabokat képezzen, melyek a száraz desztillálásnál nem zsugorodnak. Ezen eseben a masszát a szenesítőkemenoébe függőleges rétegek alakjában is vezethetjük be, ami által a kemencébe belolt kocsikon nagyobb menynyiségeket vehetnek föl és a száraz desztillálás gyorsabban végezhető. A száraz desztillálást ezen esetben továbbá kívülről fűtött csigamenelű készülékben folytonosan is vihetjük keresztül. A száraz desztillálásnál kapott termékeket, melyek vízgőzzel kevert éghető gázokból, aldehidekből, ketonokból, alkoholokbol. szénhydrogénekbcl és nitrogénvegyületekből állnak, fölfogjuk és egymástól ismert módon elválasztjuk. Az eljárás további magyarázatául annak alkalmazását a következő példák kapcsán ismertetjük. 1. Bükkfahulladékok kezelése azok teljes füloldása céljából. A szokásos módon forgácsokká vágott bükkfahulladékot közönséges forgó főzőkészülékbe vezetjük be és főzés céljából annyi nátriumhydrátot adunk hozzá, hogv 1 kg. száraz fára 600—700 g. NaX) és körülbelül 4 1. víz jusson. Ezután körülbelül 4 óra hosszat főzünk és különösen a főzés vége felé nagy hőmérsékletet alkalmazunk úgy, hogy a főzés legalább is az ulolsó 2 óra alatt körülbelül 175° C. hőmérsékleten menjen végbe. Főzés közben szokásos módon többször lefuvatunk és az így kapott kondenzátumból az ammóniát, valamint egyéb nitrogénvegyületeket és a faszeszt fölfogjuk; ezen termékeket, különösen azonban a nitrogénvegyületeket jelentékeny mennyiségekben kapjuk meg. Miután a főzés be van fejezve, a lúgot nyitott tartályba szállítjuk, ahol a gyantát és zsírt szappan alakjában kivá-