70754. lajstromszámú szabadalom • Fémből készült légpárnás automobilkerék

A tömítés hatását előmozdíthatjuk még azzal is, ha a dugattyúk külső, vagyis tömítő felületiébe kis mélységű (d, d) hornyokat vágunk be a? úgynevezett labirinltömiiés elérése céljából. A tömítés további fokozását elérhetjük azzal, hogy a dugattyúkba úgynevezett tömitőmanesettákat (e, e, e) teszünk, mint az az 5., 6. és 8. ábrákon látható. A (c, c) dugattyúkra ráerősítünk (f, f) kengyelelvet, vagy sarukat, mely kengyelek vagy saruk ósszesége képezi a kerék t'ulajd&nképeni futófölületét (talpát). Az egyes (L f) saruk 'között (g, g) hézagok maradnak (2., 3., 4. ábrák) azon célból, hogv azt a sarut, amelyik a kocsi terhét éppen hordja., vagy az út egy kiálló egyenetlenségére rágördül, a . szomszédos saruk elmozdulásában ne akadályózzák, hanem az a nyomásnak engedve; (c) dugattyújával együtt, a megfelelő (b) hen-v gerbe sugárirányban benyomulhasson, a mely mozgásnak az (a) koszorúban és (b) hengerekben lévő légnyomás természetesen ellenáll és ezzel a kereket rugalmassá vteszi. Ilogv az (f, f) kengyelekre ható esetleges ferde nyomások a (c, c) dugattyúkat károsan ne befolyásolják, azokat sugárirányban, a keréktesíen magán, az (a) koszorú (h) oldalfölületem vezetjük. Hogy pedig a (c, c) dugattyúk a kerék kerülete irányában se legyenek ferdenyomásoknak kitéve, ezen (h), h)' fölületeket (hl) mélyedésekkel látjuk el, mely mélyedésekbe.. az (f) kengyelek megfelelő kiemelkedései nyúlnak. Ezen két irányú vezetéssel a (c) dugattyú föltétlenül sugár irányban kényszerül mozogni úgy, hogy töttiítőfölületére kártékony súrlódások nem léphetnek föl. tehát fölülete egyenletes marad állandóan és "mindig jól tömit. Á (c) dugattyúk kenése oly módon törienik, hogv az (a) koszorúba öntünk vagv préselünk alkalmas nyíláson át olajat; a kerék járása közben a bele öntött olaj a •centrifugális" erő'következtében a koszorúban eloszlik és minden hengerbe be is jut és annak furatát keni. A .(c) dugattyúk és az (í) saruk közé akár bőr, akár nemez vagy más rugalmas és lágy anyagból készült (i) lapot teszünk, hogy a járás közben esetleg előforduló kemény ütések a dugattyúkra ne vitessenek oly mereven át. Ezen bőr, vagy más puha anyagból készült (i) betétet oly gyüru-alakra képezzük ki a (c) dugattyú körül, hogy az a dugattyúkat a portól és piszoktól is lehetőleg jnegvédje. Ezen (i) Letétet és "a dugattyúnak a, saruval való összeköttetését másféle alakban ábrázolva látjuk az 5., 6'. és 8. ábrákon, amidőn is a dugattyú fenékrészét beesztergályozzuk és abban a mélyedésbe a sarú megfelelően esztergályozott kiálló (k) részét illesztjük be. Az (f) saruk vagy kengyelek f utóföl iilete a csúszás megakadályozása végett a 4. ábrán bemutatott rovátkolással is látható el; ez a rovátkolás más alkalmas alakú is lehet, a talp esetleg az 5. ábrában föltüntetett (f4) préselt patpiros, cellulóze, bői', fa' gumi, vagv más lágy anyaggal bélelhető, hogy a fém járás közbeni zörgésének elejét vegyük. • Hogy az egyes (f} kengyelek közé a (g) hézagokon át az út sara vagy pora a kerék (c) dugattyúihoz ne juthasson, bár az (i) gyűrűkkel bizonyos fokig védtük ezeket, szükséges a (g) hézagokat bőr vágy más (1) lappal még belülről is védeni (2. ábra). Ezen védelemnek egy változatát a 3. ábra tünteti föl, amidőn az (f) sarú két végét (m, m) bordával merevítjük és mindegyik bordára (k, ]•) bőr yagv más alkalmas anyagból védőt erősítünk rá. Akár az-(1) vedő, akár az (h) védő az (f) sarú benyomulása alkalmával a nyomásnak enged és az (f) sarunak eredeti helyzetébe való visszatérésekor ezen (1) vagy (L) védők és eredeti helyzetükbe térhetnek vissza és így lehetőleg megakadályozzák a piszok bejutását. Az ^ sarukat egyenes vonalakkal határolhr'uík s akkor a (g) hézagok is egye-