70586. lajstromszámú szabadalom • Önműködően záródó kallantyúval bíró ajtózár vasúti személygépkocsikhoz

egy foganatosítási példáját tünteti föl, és pedig: az < 1. és 2. ábra az ajtófélfán elrendezett zárlemezt, a 3. ábra á zárt állapotban lésvő zárat, a ' 4. ábra a nyitott állapotban lévő zár' elölnézetét és az 5. abra esmék á 3. ábrának megfelelő nézetét ábrázolja. A ?árlemezen {1. és 2. ábra) a zár (c) kallantyúja számára (3., 4. és 5. ábra) a (c4) záróorr, a zár (b) zárónyelve számára pedig-a (b2) záróorr van kiképezve. Utóbbi (El) kivágással- (nyúgasszal) bír. A (b2) záróorr mögött az (a) rögzítőnyelv (al) csúszóorra foglal helyet. A (c) kállantyú (c2) rögzítőfoggal, (c3) csústófölülettel, (c5) zárófejjel, (c6) ütközőfölü-Jettel és (c7) kivágással bír. Az (a) rögzítő nyelvnek (a2) rögzítőfoga van, feje pedig (a3) nyúlvánnyal bír. A (b) zárónyelv fejének (b4) nyúlványa van, maga a zárónyelv pedig (b3) nyomófölülettel bír. A működés módja már most ez: A zár nyitott állapotában, mely az 5. ábrájx teljes vonalakkal van kirajzolva,. az (a) rögzítönyeiv {a2) rögzítőfoga a (c) kallwtyú (c2) rögzítőí ogával kapcsolódik, az (a) rögzítönyelv feje pedig, (á3) nyúlványával, a (b) zárónyelv fejének (b4) nyúlványara támaszkodik (4. ábra és az-ábra teljpsen kihúzott vonalai). Az ajtó zárásaikor a (c) kallantyú (c5) zárófeje fölcsúszik azárlemez (c4) záróorrán, a(b) zárónyelv feje pedig annaik (b2) záróorrán. Á (b) zárónyelv fejének ,(b4) nyúlványa eközben kényszermozgásulag magával emeli az (a) rögzítőnyelv fejét is, ennek (a3) nyúlványánál) fogva, mág ennek (a2) rögsftöfoga a (c) kallantyú (c2) rögzítöfogát szabadon nem engedi. MietfittMöniban ea beköv«£ke«rvék, a (c) fetíkmtyő '*fáí> v

xlr6teje raár túfoaifedt a íái1

ó<MTántít legmagasabb pontján úgy, üogy mihelyt a (e) káffimtyfc (úy ífftgeftőloga a* d&bb említett módon .fölszabadul, a (c) kallantyút a (p) kilincsszögon ülő, a rajzon föl nem tüntetett kilncsrűgó betolja a (cl) zárólyukba. Ez a zárólyuk fönt, elől, kibővül, aani lehetővé teszi, hogy a kilincsrúgó az ajtót biztosan benyomja keretébe (az ajtófélfába). Eközben egyszersmind a (b) -zlrónyeív feje is fölcsúszott a zárlemez (b2) záróorrán, míg az (a) rögzítőnyelv feje az (al) csúszóorra emelkedik föl. Ha ellenben a (b2) záróorr elkopott volna, akkor az (a) rögzítőnyelv feje az (al) csúszóorr ferde föluletén fölcsúszik és az ajtó zárt állapotában, az (al) csúszóorron, megemelt helyzetében állva marad, míg a (b) zárónyelv fej© a (bl) nyugaszba esik be. Ebben a helyzetben a (c) kallantyú tetszőlegesen elforgatható anélkül, hogy rögzítése következnék be. A zárrészek ekkor a 3. ábrán látható helyzeteit foglalják el. 'Az (e) rögzítődió segélyével, mely záró helyzetében, a (c) kallantyú (c7) kivágásába kapaszkodik, az ajtót úgy lehet elzárni;

hogy a záa^ kilincsel, a (c) kallantyúval együtt nem mozgathatók el. Az ajtó nyitásakor p {e) kallantyú zárókilincsének lenyomásával záró helyzeté-, b'ől nyitó helyzetébe mozog és (c3) csúszófelületével a (b) zárónyelv (b3) nyomófelületére fekszik (5. ábra), a (b) zárónyelv fejét a záriémez (b2) záróorrának (bl) kivágáséiból kiemeli, miközben (b4) nyúlványával az (a) rögzítonyelvet is, (a3) nyúlványánál fogva, magával fölemeli. A zárrészek ekkor az 5. ábrán pontozott vonalakkal rajzolt helyzetet foglalják el. Ha most az ajtót lutárjuk és azután a zárkilincset szabadon engedjük, akkor a. (g) rúgó a (b) zárónyelvre és a (h) rúgó az (a) rögzítőnyelvre nyomást gyakorol úgy, hogy az (a)- rögzítönyelv (a2) rögzitöfoga a (c) kallantyú (c?) rögzitöfogába bakapasskodik és a (c) kalliantyCt nyitott állapotában fogvatartja (5, áfcra teljesen kihúzott voéalaí), A záró- és rögzflönyeiv súlyeíosztáaa ölyan, hogy a (g) vagy a (h) rúgó törése