70138. lajstromszámú szabadalom • Légnyomású rugalmas járműfölfüggesztés
képen, hogy a jármű föfépítménvével öszázé köt öt l rész szintén fölemelkedik anélkül, hogy a fölépítmény is ugyanily mérT tékben emeltetnék* föl. Azáltal, hogy a tokot és a dugattyút tartó közbenső elemeket emelők képezik, melyek egymáshoz képest különböző átléfelüék, a levőtől összeszorító részek úgy vezethetők, hogv a levegőt a tengely által megtelt úttal nem szorítják arányosan össze, hanem a levegőre a mindenkori követelményeknek megfelelő nyomási gyakorolnak. Minthogy a levegő komprimálásánál a nyomás fokozódása kezdetben csak csekély, a kompresszió vége felé pedig mindinkább növekszik, a levegői összeszorító részeknek célszerűen oly mozgást kölcsönziink, hogy a mozgás kezdetben gyorsabb, vége felé pedig mindinkább lassúbb úgy, hogy az ellenállás növekedése vagy csökkenése nem változik á; keréktengely állal leírt úttal arányosan. Jly módon lehetővé van téve, hogy a levegő egyenetlen lefolyású nvomásíokozód'ásait azáltal 'küzdjük le, hogy az ezen nyomásfokozódást előidéző elemeknek szintén egyenetlen mozgásokat kölcsönziink, ami által egyenletes hatású rugalmas fölfüggesztést kaphatunk vagy a fölfüggesztésnek bármilyen kívánt hatást kölcsönözhetünk. A találmány tárgyának további előnye, hogy a szerkezet vészei kiméltetnek. Nyilvánvaló, hogy nagyobb nyomásnál a föífüggesztés részei, különösen a membrán, nagyobb mértékben vétetnek igénybe. A mellékeli rajzon a találmány tárgyának egy foganatosítási alakja van föltüntetve és pedig az 1. ábrán a föífüggesztés közvetlenül a keréktengéllyel való összeköttetésben, a 2. ábrán pedig a fölfüggesztésre ható elemek vázlatosan különböző helyzetekben vannak föltüntetve, míg a 3. ábrán a rugalmas föífüggesztés összenyom ási görbéje látható. , 1. és 2. ábrán (1) a jármű föiépítménye, (2) annak hátsó keréktengelye, I (3) a fölépítinéiiyhez erősített kai1 ; mely! nek két (4) ütközője van. A (3) karon 1 (5)-nél a kétkarú (6, 7) emelő van forj gathatóan ágyazva, melyhez (8)-nál egy I további (9, 10) kétkarú emelő van csuklósan erősítve. A (6, 7) és (9, 10) részeli, képezik a (2) keréktengely rugalmas fölfüggesztésére ható elemeket. A légnyomású rugalmas föífüggesztés a (9) emelőkarral szilárdan összekötött (11) tokból, az ebben elrendezett, nyomólevegövel töltött légpárnát képező légmentes (12) tömlőből és a légpárnára alulról ható (13) dugattyúból áll, mely utóbbi (14) dugatyt vúrúdjának gömbalakú feje a (7) emelőkar megfelelően alakított és csapágypörsölyként kiképezett szabad végében van megtámasztva. A (10) emelőkar (16)-nál a (!">) karhoz van csuklósan csatolva, míg a (15) kar a (2) tengelyi é van erősítve. A leírt szerkezet működése a következő: A keréktengely fölemelkedésénél a (11, 12) és (13, 14) részek, minthogy a (6, 7) és (9, 10) emelők útján az (1) járműfölcpítméimyei és a (2) keréktengellyel mozgathatóan vannak összekötve, egymáshoz, képest kölcsönösen elmozdulnak, azaz a légpárna összenyomása mellett a keréktengellvel együtt fölfelé mozognak és pedig oly módon, hogy a jármüfölépítniénynyel összekötött rész a keréktengely fölemelkedésénél szintén fölfelé mozog, anélkül azonban, hogv a fölépítmény azonos mértékben emeltetnék föl. Ha azonban a jármű kereke az 1. ábrán föltüntetett helyzetben valamely aka-. dályba, pl. az úttest valamely emelkedésébe ütközik, akkor a kerék lökést -.kap, azaz á (2) tengely fölfelé mozog, míg* az (1) fölépítmény tehetetlensége' folytán fölfelé csak kissé vagy egyáltalában nem mozdul el; a (6, 7) emelő (5) lengési pontja tehát helyzetét egyáltalában nem vagy csak egészen jelentéktelen mértékben változtatja meg, míg a (16) fcwfjáápont fölfelé egyenesirányú mozgást végez. Ennek az a következménye, hogy a (6, 7) és (9, 10) emelök a (13, 14) és (11,
