70057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kokszkemencéknek és hasonlóknak fölhevített gázok segélyével való egyenletes fűtésére

A kemencét gázok fűtik, melyek a ke- i rnencefalakban oly módon áramolnak fö- i lülről lefelé, hogy a kemence függélyes irányban három zónára osztottnak te­kinthető. Természetesen a kemencét úgy is lehet szerkeszteni, hogy a fűtőgázok nem szükségképen fölülről lefelé, hanem más irányban haladnak. A fölső zóna nincs fűtve, hanem csak azon Hő hatásá­nak van kitéve, amely a szenesítendő anyag forró tömegéből kisugárzik. A fölső ' zóna közvetlen fűtésének ez a hiánya biz­tosítékot nyújt az iránt, hogy a kemence kupolája, ahol a gázok a szenesítő kam­rából való távozásuk előtt összegyűlnek, a szenesítő kamra hőmérsékleténél lénye­gesen alacsonyabb hőmérséklettel bír. A középső zóna közvetlenül van fűtve, azon­ban a hozzávezetett melegmennyiség ala­csony mértéken van tartva azáltal, hogy a gázok egyenes és aránylag tágas csator­nákban vezettetnek s ennélfogva a hő csak a külső gázrétegektől vonatik el, minthogy az érintkezési fölületek arány­lag csekély kiterjedésűek. Az alsó zóna az, a rész, ahol a gázok melegük legna­gyobb részét leadják, amennyiben a gá­zok folytatólagosan hőelvonó folületek­hez ütköznek. Ezek a fölületek célszerűen úgy vannak elrendezve, hogy a Hőelvonás a gázok lefelé áramlása közben lényegi­leg egyenletes legyen, annak ellenére, hogy a gázok fokozatosan leülnek. •A kemencének fölső, lényegileg heví­tetlen zónája (2. és 3. ábra) hosszú és rö­vid (43) és (44) tömbökből van fölépítve, ahol a hosszú tömbök a kemencefalak egész vastagságán átnyúlnak, míg a köz­benső rövid tömbök közötti hézagok a lángzók fölvételére szolgáló (45) csator­nákat alkotják. A (46) lángzók a (45) csa­tornákon végignyúlnak s a hevítés ott kezdődik, ahol a lángzók a gázokat- ki­bocsátják. Mindegyik lángzó úgy van elrendezve, hogy a gáz és levegő a lángzó (47) szájá­ból való kilépésük előtt keverednek egy­mással nyomás alatt. E célból a levegő a vízszintes (32) csőszakaszokból (2. ábra) az (50) szelepen át az (51) T-darahhoz áramlik, ahol a (34) vezetékből jövő gáz­zal keveredik és ezzel együtt a lángzó (48) fölső részébe jut (3. ábra). A keveredés tovább folytatódik, mialatt a gáz a láng­zónak égetett agyagból vagy más tűzálló anyagból készült (49) alsó részén át a (47) száj felé halad. A gáz nyomása és sebessége elegendő arra, hogy a keverék­nek a lángzócsőben való meggyúladását megakadályozza. A szájcsövek meg van­nak támasztva s a lángzók körüli (45) csatornák az égésre szolgáló tértől (52) tömbök segélyével vannak elválasztva (2. ábra), amelyek a (45) csatornák alsó vé­geibe vannak helyezve. Az (52) tömbök célszerűen lerézselt fölületekkel bírnak s az ugyancsak lerézselt (44) tömbök által tartatnak úgy, hogy szükség esetén köny­nyen eltávolíthatók. A fönt említett falszerkezet a szájnyí­lásoktól lefelé az (53) pontig folytatódik, mely távolság a kemence középső zóná­jának felel meg. Könnyen belátható, hogy a gázok lefelé való áramlásának ezen sza­kasza alatt a különböző lángzókból ki­lépő gázáramok el vannak egymástól vá­lasztva és különálló utakat követnek. Ezen zóna hossza a mindenkori körülmé­nyeknek megfelelő szerkezettől függ, azonban rendes viszonyok között a ke­mence magasságának aránylag csekély részére terjed ki. A harmadik zónában, vagyis az (53) ponttól lefelé, a meleg azáltal vonatik el, hogy a gázok nagyszámú fölülethez ütköz­nek. Figyelembe veendő itt az a körül­mény, hogy a kokszolandó anyagnak leg­nagyobb része, ha nem egész tömege, az (53) pont alatt fekszik úgy, Hogy a ke­mencefalakra gyakorolt oldalnyomás leg­nagyobb része az (53) pont alatt érvé­nyesül. A falakra ható. oldalirányú igénybevé­telek fölvételére és a szükséges ütközőfö­lületek létesítésére a 3. ábrán részletesen föltüntetett szerkezet szolgál. Amint ez az ábra mutatja, a falat .alkotó téglák úgy vannak kiképezve, hogy a lefelé áramló

Next

/
Oldalképek
Tartalom