70057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kokszkemencéknek és hasonlóknak fölhevített gázok segélyével való egyenletes fűtésére

gázok számára zeg-zúgos (54) csatornák keletkeznek; és pedig ezen csatornák létrehozására a 9—12. ábrákon föltünte­tett sajátos alakú tömbök alkalmaztat­nak. A tömbök középső része célszerűen kétoldalt, az (56) és (57) helyeken, to­vábbá alul az (58) Helyen ki van vájva. A tömbök végeiken teljes méretűek úgy, hogy ezen tömböknek falakká való össze­rakása után a kivágott részek a szomszé­dos tömbök között csatornákat alkotnak. Az egymásra következő tömbsorok illesz­tési Hézagai egymáshoz képest célszerűen el vannak tolva úgy, hogy a gázok folyto­nosan ide-oda téríttetnek, midőn a fal­ban lefelé áramolnak. A 9—12. ábrákon föltüntetett kivitelek úgy vannak szerkesztve hogy a szomszé­dos tömbök egymást kiegészítik. Az egyik fajta tömb (59a) és (60a) végei ékalak­han vékonyodnak úgy hogy ezek a töm­bök külső végeiken keskenyebbek, mint a kivágott (56) és (57) részek szomszéd­ságában. A másik fajta tömb (61) és (62) végei viszont az ellenkező értelemben ék­alakúak úgy, hogy összerakás titán a fal szilárd és erős szerkezetet alkot, melynek összes alkotó elemei egymásba ékelődnek. A fal szilárdságának fokozása céljából a tömbök végdarabjainak fölső lapján (63) hornyok képezhetők ki a fölöttük lévő tömbök alsó lapján kiképezett (64)' Hor­dák fölvételére. A tömbök összeépítése alkalmával az egymásra következő töm­bök végei közé esetleg betéttömbök iktat­hatók, amelyek arra valók, hogy az egy­másra következő tömbök közötti hézago­kat kitöltsék. Látható, hogy a szenesítő kamra alsó zónájának belső falfölületét képező ösz­szes tömbök a retortafalon át annak külső fölületéig terjednek úgy, hogy ia. töltés által a kamrában előidézett nyomás a (40) falra vitetik át, amely viszont a másik oldalán lévő szenesítő kamra felől ugyanolyan nagyságú, de ellenkező irányú nyomást vesz föl. Ily módon a különböző kamrákban létrejött nyomások kiegyen­lítődnek. A gázok' végül a kemencefalak alatt vé­gignyúló (55) csatornákba és ezekből a kemence talapzata alatt elvonuló (56) csatornába jutnak. Az (56) csatornát és az (57) összekötőnyílásokat a 7. és 8. ábrán föltüntetett sajátos alakú tömbök alkotják. A tömbök hosszirányú (58) vá­jatai a kész falszerkezet (56) csatornáját alkotják, Harántirányú (59) vájatai pedig az (57) nyílást alkotják. Azonkívül lefelé irányuló (60) csatornák vannak elren­dezve, amelyek az (56) csatornát a (61) alagúttal kötik össze. A (61) alagút a ke­mence alatt hosszirányban nyúl végig (6. ábra) és végein a leszálló (62) és (63) csa­tornák útján, a harántirányú (28) és (29) alagutakkal közlekedik, míg ez utóbbiak­hoz az elhasznált gázokat eltávolító szívó­készülékek csatlakoznak. Hogy a huzamot létesítő szívókészülé­kek és a különböző kemencék közötti tá­volságok eltérő volta ellenére valamennyi kemencében egyenlő huzam legyen elő­állítható, a (62) és (63) szállócsatornák fölső végei fölött (64) fojtószeUentyűk vannak elrendezve, melyek (65) fogan­tyúk segélyével kezelhetők. A lepárolt gázok a kokszolt tömeget a lángzók alsó végeivel szemben fekvő pon­ton hagyják el és a szenesítő kamra ku­polájába jutnak, mely a szenesííendő -tö­meg kisugárzó Hőjén kívül nincs más hő­hatásnak kitéve. A gázok azután a kupo­lából a (74) és (75) csatornába jutnak (2. ábra) és pedig a (78) nyílásokon keresz­tül, melyek a kemenceboltozat átellenes oldalain egymással váltakozva vannak el­rendezve úgy, hogy a gázok a kemence egész hosszában egyenletesen szívatnak ki. Mint a rajz mutatja a (74) és (75) csa­tornákat célszerű a (78) nyílásokhoz ké­pest eltoltan elren'dezni, hogy a csatornák a kisugárzó hő által ne hevíttessenek közvetlenül. Ily módon a párlatgázok a szenesltett tömegből való távozásuk után a lehető legcsekélyebb hevitésnék vannak kitéve. A (74) és (75) csatornák végeit a (76) és (77) csatornák (6. ábra) kötik össze egymással, melyek viszont a (37)

Next

/
Oldalképek
Tartalom