70011. lajstromszámú szabadalom • Cövek és cöveksor húzására igénybe vett erőátviteli hajlékony elemeknek vagy szerkezeteknek a talajba való lehorgonyzására

2 -a szár felé hajló vonalak szerint van kiképezve, miáltal ezen oldalak könnyért verhetők be a talajba és húzhatók ki abból. A (10) szár egéisz hosszában egyenlő szélességgel bírhat, de lehet ázt fölülről lefelé kissé keskenyebben is készíteni; előnyös a (10) szár lemezének, a foknak és a csúcsnak széleit éllel ellátni, amint ez a 4, 5. és 6. ábrákban föl is van tüntetve. A cöveknek' hossztengelyében a (10) szárhoz (1. ábra) és a (12) fokhoz derékszög alatt álló (13) borda van kiképezve, mely a cöveknek szilárdságát és merevségét fokozza és akként van alakítva, hogy az, alsó végén, a (11) csúcs fölületébe megy át. A (13) borda, ezen kiképzése folytán, ezenkívül a talajba helyezett cöveknek oldalas elmozdulásait is megakadályozza. A cövek fölső végén akként van kiképezve, hogy a lehorgonyozandó elemet vagy szerkezetet biztosan be lehet fogni. Ezen kiképzésnek a rajzban föltüntetett, legelőnyösebb foganatosítási alakja egy kétágú villa, melynek (17) ágai körülbelül derékszög alatt állanak a (12) fokhoz és melyek szilárdan vannak összekötve a (14) csészével, melyben a fölül nyitott és a (17) villaágak között lévő (16) térrel (2. ábra) közlekedő (15) lejtős vályú van kiképezve. A cövek öntött acélból készül és összes ismertetett részeit egy darabban állítjuk elő, minek következtében szilárdsága és erőssége dacára olcsón állítható elő. A találmányt képező cöveknek fölső végén kiképezett, a lehorgonyzajidó elemet vagy szerkezetet a cövekkel összekötő, befogó rész sokféleképen foganatosítható; legelőnyösebb azonban, ha a cövek oly kétágú villával van ellátva, melynek ágai a cövektől, ennek szárához körülbelül derékszög alatt hátrafelé nyíilnak úgy, hogy a lehorgonyozandó elemet vagy szerkezetet, pl. láncot vagy csomókkal ellátott kötelet könnyű szerrel lehet á cövekkel összekötni még pedig egyszerűen akként, hogy a láncnak egyik szemét vagy az egvik csomót a (17) villaágak alá helyezzük. A cövekből való kikapcsolás ép oly könnyen foganatosítható, amihez csakis az szükséges, hogy a láncot vagy kötelet egyszerűen hátrahúzzuk. Ha a cövek láncnak lehorgonyozására szolgál, akkor az egyik láncszemet a (17) villaágak között álló helyzetben helyezzük el (2. ábra), amikor is ennek a láncszemnek alsó vége a (15) vályúba nyúlik, minek következtében a láncnak következő szeme a (14) csészének a láncszemnek fölfelé mozgását a láncnak megfeszített állapotában meggátló és a hátranyúló (17) villaágak alatt fekvő, részéhez szorul. A (17) villaágak között álló láncszem a cöveknek fölső végén nyugszik úgy, hogy az a cöveket, a láncnak megfeszítésénél, lefelé, tehát mélyebben szorítja a talajba. A találmányt képező cöveket nem függélyesen, sem oly ferde helyzetben verjük a talajba, mely a húzóerőnek eredő pontjától elhajlik, hanem oly helyzetben, mely a húzóerőnek eredő pontja felé hajlik. A cöveknek ily helyzetben való beverése kis és könnyű cöveknek alkalmazását teszi lehetővé oly elemeknek vagy szerkezeteknek lehorgonyozására, melyek nagy húzóerőnek vannak kitéve. Ennek oka az, hogy a talajnak az a része, mely a húzóerőt fölveszi, a cövek alatt fekszik, nem pedig a cövek fölött, mint az eddig ismert cövekeknél, melyek a húzóerő eredő pontjától elhajló helyzetben vannak a talajba erősítve. A találmányt képező cöveknek említett állása következtében a cövekre ható erős húzás a cövek előtt és mögött lévő talajt összenyomja és mivel ez az összenyomás, a nyomóerő lefelé hatván, csak igén korlátolt, á cövek a körülötte lévő talajban nem is lazulhat meg annyira, hogy a cövek a talajból kihúzódnék. Ha a cövek az ellenkező irányban van beverve, akkor a talajnak csak kis része, nevezetesen a cövek előtt és a talaj fölszáne között fekvő talajrész áll ellen a cövek előremozgásának. Ha a cövekre igen nagy húzóerő hat, a cövek erre a talaj-