69988. lajstromszámú szabadalom • Berendezés távbeszélő hálózatokhoz a beszédáramkörök önműködő átkapcsolására mindenkori egyenirányú beszédáram keringésbiztosítása céljából

erősített kontaktusrészre feküdhet föl. Ha a membrán az (E, E) elektromágnesen átfolyó áramok hatása alatt rezgésbe jut, akkor a (K) kontaktusrész és a (H) emeltyű közötti érintkezés többé-kevésbbé intermittáló lesz. Ezen elrendezés helyett természetesen minden oly készülék használható, amelyben távbeszélőáramok teljes vagy intermittáló kontaktusmegszakításokat hoznak létre. Az imént ismertetett helyi áramkör (L) vezetékpárja az (R, R) mágnestekerccsel vagy soleneiddal (6. ábra) van összekötve, amely a föntemlített időrelé mozgató részét képezi. Az időrelének föltüntétett foganatositási alakjánál az említett (R, R) mágnestekercs a mozgatható (J) magra hat, mely a (B) görgőn átfektetett hajlékony közeg segélyével a (G) ellensúllyal van Összekötve, mely utóbbi a (J) magot megemelni törekszik; a (J) mag továbbá az (N) nyúlvánnyal van ellátva, mely az előbb ismertetett (al, bl, cl), ill. (a2, b2, c2) (a 6. ábrában egységesen (a, b, c)-vel jelölt) átkapcsolót működteti. A (B) telepen (5. ábra) stb. átmenő, rendszerint zárt áramkör hatása alatt a (J) mag rendes körülmények között annyira le van húzva, hogy az (n) nyúlvány az (a) kart a (b) kontaktushoz szorítja. Ha ellenben az (M) membrán (5. ábra) rezegni kezd és a (K) és (H) részek közötti kontaktus intermittálóvá válik, akkor az (R, R) solenoidnak a (J) magra ható vonzása középértékében annyira meggyengül, hogy a (G) ellensúly érvényre jut és a magot annyira megemeli, hogy az (a) kar, amely itt pl. rugalmasán van kiképezve, a fölső (c) kontaktusra fekszik föl. A mozgatható (J, G) stb. rendszer te* hetetlensége emellett természetesen könynyen akként szabható meg, hogy az átállítás megfelelő rövid idő! alatt következzék be, azaz akként, hogy egyrészt a beszélgetésből gyakorlatilag tekintetbe jövő rész ne vesszen el és másrészt a beszélgetésnek igen rövid, pl. 1 mp.-nél rövidebb szünetei még ne okozzák az átkapcsoló átválását. A (J) mag kimozdulásának oly nagynak kell lennie, hogy (N) nyúlványa rendes beszélgetésnél valamivel azon helyzet fölé emelkedjék, amely szükséges arra, hogy az (a) kar a fölső (c) kontaktusra fölfeküdjék. Ez a körülmény azért fontos, hogy a beszélgetés kisebb egyenetlenségei, amelyek folytán a (J) mag lesülyedhetne, az (3) és (c) részek között megszakítást ne idézzenek elő. Másrészt azonban a magnak nem szabad túlságosan mozgékonynak lennie, nehogy szakadatlanul rezegjen. A rendszer kellő tehetetlenségének, illetve éppen elegendő mozgékonyságának elérésére irányuló intézkedéseken, nevezetesen a mag és ellensúly méreteinek a mozgató erőkhöz alkalmas viszonyban való megállapításán kívül, súrlódási csillapítás is alkalmazható a könnyű mozgékonyság csökkentésére. Ebből a célból pl., amint azt a 6. ábra mutatja, a hajlékony közeg, amely a (J) magot a (G) ellensúllyal öszszeköti, a (D) görgőn kívül (F) peckeken vagy másefféléken is vezethető, amelyek esetleg a csillapítás szabályozására elállíthatok lehetnek. Természetesen az utóbbi cél elérésére szolgáló szerkezet egyébként tetszőleges lehet. A 6. ábrán föltüntetétt szerkezet helyett közönséges elektromágnessel és horgonnyal biró rélé is alkalmazható, ha a horgony méretei az előbb említett szempontoknak, vagyis egyrészt a tehetetlenségnek és másrészt az elegendő mozgékonyságnak, azaz a mágneses behatások iránti érzékenységnek szempontjából megfelelően vannak megszabvá és ha az elektromágnes magjának bizonyos mértékű remanens mágnességéről gondoskodunk, mely csillapító hatást fejt ki; alkalmazhatunk továbbá két, magában véve ismert módon egymással ellenkező irányú tekercseléssel biró elektromágnest is, amely tekercsek előtt az áram kétfelé elágazik úgy, hogy a szabványos állapotban a kél tekercs egymás hatását lerontja és így a mágneses hatás zéró, mihelyt azonban az egyik tekercs áramköre a fönt ismertetett módon (a beszédáramok és