69789. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénvegyületek hidrogénizálására és dehidrogénizálására
ban is, adunk hozzájuk, vagy az előállí- j tásukra szolgáló anyagokhoz. Egyes esetekben célszerű egyéb orgános anyagokat,, hordozók vagy kötőanyagok gyanánt, vagy á kontaktanyagok likacsosságának növelése céljából hozzákeverni, mimellett azonban a rendszerint kontakt-mérgek gyanánt ható anyagok, mint pl. klór, kén, foszfor, arzén, ólom és más effélék hozzáadását lehetőleg teljesen elkerüljük; a találmány szerinti eljárással előállított kontaktanyagok azonban ebben a tekintetben is nagv előnnyel járnak, amenynviben mérgező hatásokkal szemben nem olyan rendkívül érzékenyek, mint a tiszta fémek és valamely elem mérgező hatását valamely másik elem. aktiváló hatása megszüntetheti. A fönt jellemzett aktiváló oxydok és máseffélék egyikének alkalmazása helyett, kettőnek vagy többnek elegyét is keverhetjük a katalizáló fémhez. A katalizátor-elegyek mennyiség arányai tág határok között változtathatók-1 % és ennél kisebb oxigénvegvület-tartalom is már kedvező hatást idéz elő. Ha a katalizátort használat előtt fémmé kell redukálnunk, a redukálást célszerűen, lehetőleg alacsony hőmérsékleten, tiszta hydrogénnel, vagy más alkalmas anyaggal végezzük. Ha emellett a hydrogénnel redukált katalizátor levegővel átmenetileg érintkezésbe jut, igen" célszerű a rajta tapadó hydrogént előzőleg indifferens gázoknak, mint pl. szénsavnak és más effélének átvezetése útján eltávolítani, hogy a fémnek még felületi oxydálását is elkerüljük. Kontaktféjn gyanánt mindenekelőtt nikkel, adott esetben vas és kobalt is jön tekintetbe, amelyeknek hatékonysága ily módon rendkívül megnövekedik, az eljárás azonban egyéb, nem a platinapalladiumcsoporthoz tartozó fémek, mint pl. réz használata mellett is előnyökkel járhat. Ezen katalizátorokkal úgy közönséges, mint magasabb nyomás alatt dolgozhatunk; a reakció többnyire már mélyen 180° alatti hőmérsékleten is elegendő sebességgel folyik le. A találmány szerinti eljárás kiválóan negyjelentőségű, mert az itt alkalmazott kontaktanyagok az eddig ismerteket, azokat is, amelyek nikkel mellett egyéb anyagokat, mint nátriumhydroxydot, nátriumkloridot, — szulfátot, — nitrátot vagy báriumkloridot tartalmaznak, hatékonyság tekintetében jelentékenyen fölülmúlja. Az említett kontakanyagokkal úgy hydrogénizálást, mint dehydrogénizálást előnnyel foganatosíthatunk, mindenekelőtt a zsirok keményítését, továbbá fenolnak ciklohexanollá, nitrobenzolnak anilinné, szénoxyrl oknak szénhydrogénekké való átalakítását, stb. í. Példa: 15 rész nikkelnitrát és 1 rész berilliumnitrát elegyét föloldjuk, szódával melegben lecsapjuk, a csapadékot leszűrjük, kimossuk és megszárítjuk. Az elegyet most 250—SOCf-on 1 térfogat szénoxyd és 3 térfogat hydrogéri elegyével (kezdetben esetleg tiszta hydrogénnel) kezeljük, amíg a nikkeloxyd redukciója be nem fejeződött és tökéletes metánképződést észlelünk. A reakció hőfokát ezután kb. 150°-ig sülyeszthetjük anélkül, hogy a katalizátor . hatékonysága eltűnnék. A lecsapás pl. alkáli- vagy földalkálihydroxydokkal is foganatosítható. Berilliumnitrát helyett pl. cirkon- vagy tóriumnitrátot stb. is alkalmazhatunk. 2. Példa: 5 rész mkkeloxaláthoz 1 rész aluminiumnitrát vizes oldatát adjuk hozzá, szárazra párologtatjuk és hydrogénáramban 300—350J -on redukáljuk. A nikkel-, timföldelegyet azután, levegőtől elzárva, rázóvagy kavaróedénybe hozzuk, amely, esetleg előzetesen tisztított halzsírt vagy alkalmas olajokat tartalmaz. Ha hydrogénnel, pl. 100°-on kezeljük, a hydrogénizálás sokkal gyorsabban következik be, mint tiszta nikkel alkalmazása esetén. Aluminiumnitrát helyett pl. cériumnitrám
