69571. lajstromszámú szabadalom • Biztosítóberendezés a vasúti váltó rögzítésére

hasonló rugalmas összekötőelem a (21) rúd egyik végébe van akasztva, míg a (21) rúd másik vége az egymásba kapaszkodó (23 és 24) horogvégek útján van a (17) karral összekötve úgy, hogy a (17 és 18) karoknak parallel kilengése biztosítva van és ily módon van elérve az, hogy nyugalmi helyzetben az U vasból készített sinrész a (3) vasúti sinnel egyenlő nívó­ban nyugszik. Az U vasból készült sínben a (25) kivágás van alkalmazva, mely a (26) kengyelben folytatódik. Ezen kivá­gásba a (3) sin oldalán a (27) nyúlvány kapaszkodik úgy, hogy az U vasból ké­szült sin föl- és lefelé váló mozgása köz­ben hosszirányú eltolódást nem szen­ved. ' A (9) szögvas fölött (2. ábra) a (28) szögletvason, mely a (8) keresztsinen van elrendezve, a (29) görgő nyugszik oly mó­don, hogy forgástengelye a (9) szögvashoz ferdén van alkalmazva. A (11) görgő fö­lött a (31) csap körül lengethető (30) záróemeltyű van alkalmazva, mely a (32) nyúlvány folytán a jobbra való kilengésé­ben meg van akadályozva, míg a balra való kilengését a (33) szög határolja. A (29) görgőtől oldalt a (34) helytálló nyúl­vány van alkalmazva, mely a (11) gör­gőnek emelkedését akkor, midőn a kor­mányrúd a rajzban föltüntetett helyzet­ből jobbra tolatik, megakadályozza. A (22) rúgóhoz (35 és 36) horogrészek csatlakoznak oly módon, hogy a (37) csapszög által együtt tartatnak és ezáltal a rúgóvégeket is átölelik. A (2) tolórúd ál­tal mindkét váltónyelv egymás között és a (38) kormánykarral össze van kötve, mimellett ez utóbbi a (40) kengyelen al­kalmazott (3) csap körül ismert módon lengethető. A (38) kormánykaron a (41) mutató deszka van a (42) kengyelkötések­kel megerősítve s a (43) ablakkal is el van látva. A (40) kengyelen a (44) ke­resztrúd van megerősítve, mely a (45) támaszok segítségével a (46) lámpát tartja. Ha már most a váltót elfordítjuk, az (1) váltó nyelvek sohasem juthatnak hely­telen vagy nem teljesen beállított hely­zetbe, amennyiben a (10) súly által befo­lyásolt (9) szögvas a kormányrúdat min­dig feszesen a megfelelő oldalirányban megszorítva tartja úgy, hogy a megfelelő váltónyelv mindig szorosan az illető sín­hez szorütatik, mimellett ezen nyomás a vonat áthaladásakor az ismertetett beren­dezésnél fogva még növekszik úgy, hogy tehát a váltónyelvek teljesen rögzítve és így helyzetükben teljesen biztosítva van­nak. Ha a váltó hanyagság folytán nem a határhelyzetében, hanem egy középhely­zetéig állíttatott csak be, és a (11) görgő ilyen helyzetében jutott a (9) szögvas fölé, még akkor sem fog kisiklás beállani, minthogy a vonat áthaladásakor a most már fölfelé emelt helyzetben lévő (12) biztosító sinrészt a (11) görgővel a (29) görgő ellen nyomja úgy, hogy a (11) görgő ki fog térni, és a kormányrúd és a váltónyelvek a megfelelő határhelyzetet azonnal fölveszik. Ha a váltónyelvek hátulról, vagyis nem a váltó hegye felöl jövő vonat alatt állít­tatnak át, úgy ez sem történik semmi baj­jal, minthogy a váltónyelvek minden to­vábbi nélkül oldalirányban elmozognak, miközben a (4 és 5) emeltyűkarok is mű­ködésbe jönnek, s ennek megfelelően a (12) biztosító sin emelkedik vagy sülyed és így a váltónyelvek új helyzetükben szorosan a sinhez nyomatnak. Ilyen eset­ben előfordúl, hogy egy lekapcsolt kocsi utólag még áthaladni akar a (12) bizto­sító sinen, mely most már nem juthat legfölsőbb helyzetbe úgy, hogy a nyomás ilyenkor a (4 és 5) emeltyűkarra támasz­kodó végére jut a biztosító sinnok s ekkor a (22) tekercsrúgó feszültség legyőzése mellett a (36) csapszögek elszakadnak. Ezután most már a váltónyelvek az új menetirányra be lévén állítva, a rúgó újra összehúzódik és a készülék újra üzem­képes. Az elszakadt csapszög viszont a tör­ténteknek ellenőrzésére szolgál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom