69563. lajstromszámú szabadalom • Tekercs elektromos célokra és eljárás annak tekercselésére
hogy az átmérő vagy a csavarulátok hossza egy-egy rétegben növekednék. Ily módon minden egyes következő réteg ugyanazon tékerületszámból áll, mely ugyanoly hosszú sodronyt tartalmaz, mint az előző réteg és az összes rétegek a tekercs tengelyéhez képest ugyanazon viszonyban vannak. A 3. és 4. ábrák a tekercs rétegeiben a sodronycsavarulatok legegyenletesebb elosztását mutatják, amennyiben a találmány ezen kiviteli alakjánál az első, vagyis kiindulási rétegek egy, a tekercs magjából képezett alapkúpra vannak fektetve. Ezen szerkezetnél az összes rétegek valódi kúpok alakjával bírnak, melyek mind ugyanazon hajlásszöget mutatják a tekercs tengelyéhez és így mindegyik rétegben ugyanazon hosszúságú sodrony van elhelyezve. Az 1. és 2. ábra szerinti kivitelnél a következő kúpos rétegek alapja magából a sodronyból van képezve, mely először hengeres rétégbe van fektetve és a következő rétegek végeikkel az előző rétegeken túlnyúlnak úgy, hogy a tekercs fokozatosan kúpos alakot kap, mely a tekercs főrészében folytatódik. Mindkét módszernél az elv ugyanaz, az összes rétegek egyenlő hosszúak és végeik az előző réteget túlérik úgy, hogy a tekercs hosszirányban növekedik, amidőn a rétegek ferde és fokozatosan pikkelyszerű szerkezetet képeznek. Az ily fokozatos kúpos rétegekben való tekercselési mód a textiliparban már ismeretes, a mennyiben általánosan használatos fonalaknak és cérnáknak orsokra és csévékre való föltekercselésénél. Azonban elektromos tekercseknél eddigelé nem használtatott és előnyei szamosiak, mint azt alább kifejtem. Ha a tekercset hengeres magon kell képezni, mint pl. az (S) csövön (2. ábra), mely papírból, íiberből vagy fémből készülheti mely utóbbi armatúra gyanánt szolgálhat, akkor a tekercs első rétege a mag tengelyével koncentrikus henger alakjában helyeztetik el. A rétegek tengelyirányú hosszá a rétegenként szükségelt csavarulatok száma szerint határozandó meg és ez határozza meg egyszersmind a tekercs végleges átmérőjét is. Más szóval, ha az egyes rétegek a magon vagy (S) csövön a tengelyirányban aránylag hosszú darabon vannak fektetve, akkor a rétegek nagyobb átmérőig fektettetnek le, mielőtt a teljes kúpos alakot képezik, mintha rövidebb darabon volnának lefektetve. Előbb említettem, hogy a tekercs legnagyobb átmérőjét akkor éri el, ha a tekercselések teljes kúp alakjában kezdenek elhelyezkedni, ennélfogva világos, hogy minél hosszabb az első hosszirányú hengeres réteg, annál nagyobb a tekercs átmérője és így a tekercs végleges méretei tetszésszerint meghatározhatók és szabályozhatók, egyszerűen a hosszirányú kezdő réteg hosszának meghatározása által. Mindegyik réteg tekercseléseinek hosszirányú kiterjedése egyúttal a rétegek hajlásszögét is meghatározza a tekercs hossztengelyéhez képest. Ezen célra szükséges, hogy a csavarulatokat először bizonyos hosszban fölhelyezzük, mely a következő rétegeknek bizonyos hajlását határozza meg anélkül, hogy a sodronytekerületelk helyzetükből elcsúsznának. A kezdő réteg hossza a fölhasználandó sodrony vastagsága és egyébb körülményekhez képest kísérletileg állapítandó meg és természetes, hogy a finomabb sodrony csavarulatai meredekebb hajlás mellett is jobban megmaradnak helyzetükben, mint az aránylag vastagabb sodrony. A 2. ábrán oly csavarulatok rétegei vannak föltüntetve, melyeknél a kezdő hosszréteg az elektromos célokra leginkább használatos sodronyoknál a megfelélő kúposágot adja és az így keletkezett tekercs a legtöbb oél számára megfelelő alakkal bír. Ezen ábrán a feketén föltüntetett (W) keresztmetszetek a sodronyból vagy egyébb vezetőanyagból álló rétegeket tüntetik föl, míg ellenben a fehér (X) keresztmetszetek a sodronyrétegek között elhelyezett szigetelőanyagot jelölik. Ezen átrában a sodrony egyes csavarulatai a