69563. lajstromszámú szabadalom • Tekercs elektromos célokra és eljárás annak tekercselésére

— 363 — különböző rétegekben nincsenek egymás­tól elkülönítve föltüntetve, ellenben a 3. és 4. ábrában a sodrony egyes csavarulatai is föl vannak tüntetve. Bizonyos esetekben, amidőn a tekercs oly sodronyból van készítve, mely kellő­képen el van szigetelve, pl. selyemmel vagy cérnával van bevonva, az egyes ré­tegek közé fölösleges pótló szigetelő réte­geket behelyezni. A legtöbb esetben azon­ban a kisebb méretű tekercseket zománc­cal bevont sodronyból szokás előállítani, mely szigetelési mód nem oly biztos, mint az előbb említett. Ez okból ajánlatos a különböző rétegek között pótló szigetelést alkalmazni, mely célra többféle alkalmas m^d áll rendelkezésre. Ilyen pl. a sod­rcnyrétegek közé behelyezett papírszala­gok és ezen (X) szalagok vagy lapok cél­szerűen valamivel hosszabbak, mint a scdronyré legek (2. ábra), oly célból, hogy a sodrony csavarulatok végein túlnyúlja­nak és azokat megvédjék. A 2. ábrán az (S) csőre elsősorban egy (x) papírszalag vagy lemez van helyezve, amelyre az első (w) sodronyréteg van fölcsavarva. Efölé egy másik (x') papirréteg van helyezve, amelyre a második (w') sodronyréteg van csavarva. Ily módon folytatódik a teker­cselés, mimellett minden következő sod­ronyréteg az előző réteghez képest egy kevéssel előrehalad a tekercs hosszten­gelye irányában. A rétegeknek előre túl­nyúló részei, mint azt a 2. ábra mutatja, kúpos alakot hoznak létre mindaddig, inig oly pontot érünk el, melyéi az utolsó (\v2) réteg a tekercs hosszirányában tel­jesen az első (w) réteg hátsó vége mögött fekszik. Ezen helyen a (w2) réteg csavaru­latai teljesen egy kúp fölületén fekszenek és ezután az összes rétegek, melyek egy­másután fölcsavartatnak, ugyanezen ala­kot veszik föl, azonban hosszirányban egy kevéssel egymást megelőzik. A tekercs ekkor átmérőjében már nem -növekedik; ellenben hossziránybari növekedik és a csavarulatok tetszésszerint folytathatók úgy, hogy bármely számú csavarulat léte­síthető a kívánt hosszúságnak megfele­lően. A föntiekben a tekercs képezésének leg­egyszerűbb módja van leírva, a vezető­iétegek között elhelyezett szigetelőréte­gekkel. A következőkben a tekercsek elő­állításának egy tökéletesebb módját irom le, mely mód bizonyos előnyökkel hír és különösen a jelen találmánynál alkal­mazható. Ezen mód abban áll, hogy a sodronnyal vagy egyébb vezetőanyaggal egyidejűleg pamutfonalakat vagy egyéb szigetelőképességgel biró textilanyagot te­kercselünk föl. Az elektromos tekercsek­nek ezen módszer szerint való előállí­tása a „Leeson-Universal-System" elne­vezés alatt ismeretes és az 1913. április hó 21-én benyújtott 65122. számú szabada­lomban van ismertetve. Ezen mód rövi­den abban áll, hogy a fonál vagy egyébb textilanyag a sodronycsavarulatokhoz ké­pest keresztirányban csavartatik úgy, hogy a sodronyvezetékeket keresztül és kasul szövi úgy, hogy a sodronycsavarula­tokat összekapcsolja és helyezetükben leköti. A tekercs képzésének ezen módja az 1. ábrán van föltüntetve, melyen a (w) sodronycsavarulatok az (1) kúpos rétegekben a szokásos mó­don szorosan egymás mellett vannak föl­csavarva, míg ellenben az (y) textilfona­lak csavarmenetszerűen harántcsavarula­tokban vannak fektetve, mely tekercselés „Universal-System" elnevezés alatt isme­retes. A sodrony aránylag csekély előre­haladással van fektetve és a csavarulatok szorosan egymás mellett fekszenek, ellen­ben a textilfonál lényegesen nagyobb, előrehaladással van csavarva úgy, hogy a csavarulatok egymást hegyes szög alatt metszik. A fonálcsavarulatok a sodrony­csavarulatokon átló irányában fekszenek, a rétegeikben ide-oda szövődnek és így mechanikái kötést képeznék, mely a sod­ronyokat helyzetükben rögzíti és az egész tekercs számára szilárdító élemet képez­nek. Ezéri előny különösen fontos az itt leírt tekércseknél, minthogy; könnyen ért­hető, hogy sókkal, nehezebb egy kúpos

Next

/
Oldalképek
Tartalom