69531. lajstromszámú szabadalom • Műláb
(20) szalag csatlakozik. A (19 és 20) szalagokra az alkalmas alakú (21) tömbök vannak fölfűzve. A (19) szalag szabad végéhez a (22) szán van kapcsolva, mely az oldalsó (32) sinek között vezettetik (4. ábra). A (22) szán alatt fekszik a (23) lemez, mely az alsó (20) engedékeny szalaggal összekötött szekrényalakú (24) keretben van elhelyezve, mimellett a (23) lemez és a (22) szán közé golyóágy van iktatva. A (20) szalaggal továbbá a (25) vezetőlemez áll kapcsolatban, mely viszont a rugalmas és engedékeny (26) talplemezre szerelt golyóágyon fut. A (26) talplemezből egy másik rugalmas (27) lemez ágazik el, melyet a (6) lemezzel a rugalmas (28) támasz köt össze. A műláb alsó része és a (6) lemez között a lábmozgások lehetővé tétele céljából tér van hagyva, melyet egymás mellett párhuzamosan elrendezett (28a) tekercsrugók töltenek kí. Az egész szerkezet köré egy váz van fektetve, mely a (29) harántszalagokból és az ezekkel összekötött hosszirányú (30) szalagokból áll. Úgy a haránt-, mint a hpsszirányú szalagok is célszerűen acélból készülnek. A külső vázt a láb alakjával biró (31) anyagréteg veszi körül, mely gumiból vagy más hasonló anyagból állhat. Az egész műlábra aztán összetartás céljából gumiból vagy más alkalmas anyagból álló burok van húzva. Megjegyzendő, hogy az engedékeny (19, 20) szalagok helyett egymásban vezeteti;, rúgóhatás alatt álló csődarabok is alkalmazhatók s a (22 és 25) részek golyóágyai egyszerű csúszóágyakkal is helyettesíthetők. A {22 és 24) részek egyébként elforgatható elemekből álló rudazattal is pótolhatók volnának. A leírt szerkezet működési módja a következő: Vízszintes úton való rendes járásnál a (13, 14) részek egykarú emelői átlóirányban ellentétes helyzetet foglalnak el és ezen helyzetükben egy zárószerkezet által rögzíttetnek, mely a (13, 14) részek (15) fogazásaiba kapaszkodó (16) kilincsből áll. Ez utóbbi a mülábban megerősített (17) hüvelyben van vezetve s a hozzáerősített (18) zsinór segélyével, rúgóhatás ellenében, a fogazásokból kikapcsolható. Az alsó lábszárnak a (2, 3 és 7, 8) lábcsuklók körüli előrebillenésénél a (19) szalag a, reáfűzott (21) tömböknél fogva a (22) szánt előrecsúsztatja, míg a (23, 24) részek a (20) szalag által hátrahuzatnak és pedig addig, míg a (22) szán a (24) keret hátsó' falához nem ütközik. Ekkor az egymáshoz képest eltolható (22, 24) részek viszonylagos elmozdulásában szünet áll be. Minthogy azonban a láb előrebillenése ezen viszonylagos nyugalomtól függetlenül folytatódik és az alsó lábszárnak -a talppal bezárt szöge folyton kisebb lesz, ennélfogva a láb sarka kénytelen lesz fölemelkedni és egyúttal a lábujjak helyén lévő csukló is behajlik. A lábujjcsukíó a (23, 24) keret hátramozdulása folytán válik szabaddá, amennyiben az engedékeny talp fölhajlását a hátsó helyzetébe mozdult keret már nem gátolja. Ha a láb a lépés befejeztével a földről fölemelkedik, akkor a (28) rúgó a lábat ismét rögtön a kellő helyzetbe vezeti vissza, mire az egymáson csúszó (22, 24) részek az előbbivel ellenkező irányban ismét viszonylagos mozgást végeznek, míg nyugalmi helyzetükbe nem térnek vissza. Midőn a láb előrehelyezése közben a láb hegye lefelé nyomódik, a (22) szán hátrafelé, a (24) keret pedig előre csúszik, míg a két rész ismét érintkezésbe nem jön egymással, ami akkor következik be, ha az egész talp a földét érinti. Hegynek való menetnél, midőn a járási szög kisebb, mint vízszintes úton, a (15, 16) zárószerkezet először a (18) vonózsineg segélyével kioldandó, vagyis a kilincs a fogazásokból kiakasztandó. Ekkor a (13, 14) részek fölszabadulnak s minthogy most a (22) szán a (24) kerettel érintkezésbe jön és a (22) szán tovább törekszik előre moztígni, ennélfogva a zár kioldott helyzetében a (22) szán addig viszi magával a (23, 24) részeket, míg a kellő járási szög el nincs érve. Ekkor a zárószerkezet a (18) zsinór elbocsátása által
