69412. lajstromszámú szabadalom • Villamos áramátalakítókészülék

A készülék működési módja, mely egyébként az alább ismertetendő összes többi foganatosítási alakra is vonatkozik, a következő: A föl tüntetett nyugalmi helyzetben a (B) horgony pl. a (C) kontaktust érinti. Ha a (H) kapcsolót zárjuk, altkor az (E) tekercsen áram halad át. Ezáltal az (A) vasmagot oly módon mágnesezzük, hogy a polarizált (B) horgony a másik helyzetbe mozog, amely helyzetben az a (D) kontaktus segélyével az (El) tekercset kapcsolja be. Az (El) tekercs az (A) vasmagot fordított értelemben mágnesezi úgy, hogy a (B) horgony ismét a rajzban föltüntetett helyzetét foglalja el és így tovább. Az (A) vasmag mágnesezésének minden változásánál az (F) tekercsben szekundér áram, tehát váltóáram indukálódik, amely az (F) tekercs kapcsairól a kívánt célra elevezethető. Azonban fordítva is járhatunk el, vagyis az (F) tekercset primér vezeték gyanánt használhatjuk és váltóárammal táplálhatjuk. Ebben az esetben természetesen a (G) telep töltést kap; a telep helyett azonban valamely, egyenárammal hajtandó készülékről, pl. egyenáramú motorról, vagy más efféléről is lehet szó. A váltóáram pozitív hullámai azután a vasmagot az egyik értelemben s a negatív hullámok a másik értelemben mágnesezik. A két (E, El) vezetékben tehát indukciós áramlökések lépnek föl, amelyek közül azonban, a (B) horgony helyzetének megfelelően, mindig ciak az egyik jut érvényre. Ha tehát a (B) horgony pontosan a primér váltóáram fázisainak megfelelően leng, intermittáló egyenáram keletkezik, amelynek lökéseit szükség esetén, valamely kapacitás beiktatásával vagy más úton csillapíthatjuk úgy, hogy közelítőleg egyenletes áramot érhetünk el. Az egyen- és váltóáram feszültségeinek viszonya az (E) illetve (El) és (F) tekercsek menetszámától függ úgy, hogy ezen viszony kezdettől fogva szinte tetszőlegesen tág határok között változtatható. Hogy a mágnesezésre fordított energia lehetőleg csekély legyen, a vasmagot egyes lemezekből állítjuk össze, amelyeket minden foganatosítási alakra nézve, a rajz síkjával párhuzamosan Skell! elképzelnünk. A vasmagok osztásainak száma a horgony lengési számától függ. Valamennyi tekercset (melyek a rajzban csak vázlatosan vannak föltüntetve) a transzformátormagon minden esetben, célszerűen szimetrikusan osztjuk el. A (B) horgonyt mindenkor úgy kell elrendeznünk, hogy az erővonalaknak csak kis része haladjon rajta át, míg legnagyobb részük kikerüli. Az erővonalmező már most, mint az az elmondottakból következik, egyrészt a (B) horgony mozgatására és másrészt transzformátormező gyanánt szolgál. Minthogy a (B) horgony mozgatására nyilván csak aránylag egészen csekély erő szükséges, a transzformátor nagy hatásfokkal dolgozik, minthogy annak mezeje csak igen kis részben szolgál a (B) horgony mozgatására. Az átalakító készülék helyes működése szempontjából igen fontos az, hogy a (B) horgonyt mozgató erő, még a mindenkori primér áram feszültségének ingadozása esetén is, lehetőleg állandó legyen. Erre a célra a horgonyt vagy az ezt magához húzó illetve eltoló vasrészeket, tehát az 1. ábra szerinti foganatosítási alaknál a vasmagnak a hasíték két pólusán lévő részét vagy végül a horgonyt és az említett vasrészeket legalább is telítésig kell mágnesezni. Ekkor egyenáramnak váltóárammá való átalakításánál, az utóbbinak állandó frekvenciáját érjük el váltóáramnak egyenárammá való átalakításánál a kontaktusok pontosan a primér váltóáram fázisainak megfelelően nyílnak és záródnak. A 2. ábra szerinti foganatosítási alaknál a tulaj donképeni transzformátormező számára hasíték nélküli vasmag van elrendezve. A (B) horgonyt itt a (J) sarktoldatokkal ellátott mágneses mellékzárlat segélyével hozzak mozgásba, amelynek