69412. lajstromszámú szabadalom • Villamos áramátalakítókészülék

- 3 -•összekötő harántrésze esetleg a (J) nyí­lással bírhat, a sark-toldatoknak telítésig Való mágnesezése céljából. Míg az 1. ábra szerinti foganatosítási alaknál a (B) hor­gony sarkítása tisztán mágneses úton tör­ténik, itt a (B) horgonyt a (B') tekercsek sarkítják, amelyeket a (G) telep, vagy va­lamely más egyenáramú áramforrás ál­landóan, vagy csak üzem közben táplál. A sarkítás mindkét említett módja vala­mennyi foganatosítási alaknál tetszés sze­rint használható. Ezen foganatosítási alak egyébként ugy anazon kapcsolással és mű­ködési móddal bír, mint az első. A 3. ábra szerinti (A) vasmag, amelyen a vezetékek ismét az 1. ábra szerinti el­rendezésben képzelendők el, külön (K) járommal van ellálva. A közte és a vas­mag között lévő illesztési közök folytán az utóbbiakon szóródási mező keletkezik, mely a (B) horgonyt mozgatja. Ezen szó­ródási mező szabályozhatóvá tétele céljá­ból, a (K) járom egészen vagy részben ki­cserélhetően van kiképezve úgy, -hogy pl. magasabb jármot alacsonyabbal lehet ki­cserélni, vagy fordítva. Minthogy a (K) járom éppen úgy, mint az (A) vasmag a mágnesezés munkájának csökkentése cél­jából egyes lemezekből áll, a szóródási mező azáltal is szabályozható, hegy a já­rom egyes vaslemezeit nem mágnesezhető lemezekkel cseréljük ki, vagy az egyes járomlemezek részeit eltávolítjuk. Az áramátalakító készülék vaskörét a találmány szerint akként javítjuk, Hogy a horgonyt mozgató szóródási mező a ké­szülékhez vezetett áram feszültségének ingadozásai esetén is föntartássék. Ezen célból, pl. a pólusok h'arántmetszetét ak­ként szabjuk meg, hogy azok már az elő­forduló legalacsonyabb feszültségnél Is > telítésig legyenek mágnesezve. Vagy pe­dig a horgonyt, ha az saját tekerccsel bír (2. ábra), ezen tekercs segélyével telíthet­jük ügy, hogy gyöngített szóródási mező­vel is kielégítő együttműködés jön létre. Esetleg mindkét módszert égyidefű­leg alkalmazzuk. Ezen telítés különösen akkor fontos, ha az áramátalakító készü­lék egyenáram előállítására szolgál, mivel ekkor a telítés azt eredményezi, hogy a horgony a készülékhez vezetett váltó­áram félhullámaival azonos fázisú lengé­seket végez még akkor is, ha annak fe­szültsége ingadozik. Nem azonos fázisú lengések esetén a horgonykontaktusokon szikrák keletkeznének ky találmány tárgyát tévő készülék egjyik vagy másik foganatosítási alakjár nak használatánál egyenáramnak nagy frekvenciájú váltóárammá való átalakí­tására, nevezetesen olyanná, amilyen a drótnélküli jeladáshoz szükséges, csak az indítási periódusban, yagyis akkor, ami­kor a horgony még nem leng a szüksé­ges, állandó sebességgel, léphetnek föl esetleg zavarok, minthogy az (A) vasmag ekkor erősebben mágneseztetik, mint normális munka közben,. Ezen zavarok a kontaktusokon föllépő erős szikrák alakjában jelentkeznek, amelyek behatá­sára a kontaktus könnyen ég el. Ezen hátrány megszüntetésére a vasmagot és esetleg a jármot alkotó vaslemezeket, oly vékony levegő-, lakk-, papir-, vagy más­efféle réteggel válaszjuk el egymástól, hogy a megindítás! periódus alatt, a jó­val erősebb mágnesezés folytán aránylag nagyfeszültségű örvénylő áramok az egyes vaslemezek között, az izoláló réte­geken áthaladnak, ezáltal rövidre záród­hatnak és így csillapító hatást fejtenek ki. Ilyen vasmag vagy járom tehát a kez­deti periódusban ioly módon működik, mintha nem állana több részből. A 4. ábra szerinti foganatosítási alak­nál az (E, El) egyenáramú tekercseket egy vagy több egymás után kapcsolt (L) kondenzátor hidalja át, melyeknek kapa­citása akkora, hogy az egyenáramkörök­ben a fázis-utánsietés, amely egyébbként az (E, El) tekercsek önindukciója foly­tán föllépne, közelítőleg kiegyenlíttetik, sőt elősietéssé alakul át. Ha egyenáramnak alacsony frekven­ciájú váltóárammá való átalakításáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom