69375. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elhasznált papiros szétfoszlatására és a nyomdafestéktől való megtisztítására

péknél úgy, hogy amazoknak nincs ugyan meg az a hátrányuk, hogy a résziben meglazított festékrészecskéket ismét bedörzsölik vagy visszanyomják a rostokba, azonban másfelől a széttépett papirdarabkák terjedelmét még megközelítőleg sem csökkentik a kívánt kicsiny mértékre, tehát aránylag nagy festékmennyiségeket hagynak meg ép és meg nem bontott rostfölületeken úgy, hogy ezen festék eltávolításához ugyanolyan erőteljes vegyi eljárásra van szükség, mint nagyobb papírdarabok esetében. Nyilvánvaló lett, hogy a szokásos működési módok alapján nem lehet olyan gépet szerkeszteni, amely igen kicsiny papirdarabkáikat volna képes mechanikailag fogvatartani és a rostokat letépni vagy lekefélni anélkül, hogy a fönt jelzett hátrányok1

közül több vagy kevesebb' ne jelentkeznék. Ennélfogva teljesen új eszközökhöz folyamodtunk, amelyek ezen a téren lényeges haladást jelentenek és amelyeknek alapelve az alábbiakból lesz megérthető. Bármely anyag a reá ható erőkkel szemben elsősorban mechanikai szilárdsága, szívóssága, merevsége vagy más hasonló tulajdonsága révén, másodsorban pedig lehetetlensége révén fejthet ki ellenállást, ami más szavakkal annyit jelent, hogy a hirtelen való mozgásba hozatalnak vagy megállításnak, vagy pedig a mozgási sebesség vagy irány hirtelen megváltozásának minden test ellenszegül. Az eddigi papirtépőgépeknél a papirost egy szerv rendszerint mechaniaki úton vagy súrlódással tartotta fogva, míg egy másik, az előbbihez képest mozgásban lévő szerv a papirt elvagdosta, leszakgatta, letépdeste vagy szétzúzta. A jelen találmány szerinti berendezésnél ellenben a papiros mechanikai úton való fogvatartásának eszméje, amint azt közönségesen értelmezik, el van ejtve és olyan alapelv van alkalmazva, amely a papírnak tépés vagy szakgatás közben való fogvatartására ^ezen a téren eddig még ismeretlen volt és abban áll, hogy a papir fogvatartására saját tehetetlensége szolgál, amelyet még elősegít valamely folyékony közeg tehetetlensége, amely a papirt körülveszi és lebegő állapotban tartja. Magától értetődik, hogy az a viszony, amely szerint valamely testnek a reá ható erővel szemben kifejtett ellenállásában a mechanikai szilárdság és a tehetetlenség osztozkodik, attól az időtől függ, amely a testnek az illető erő követésére rendelkezésére áll. Ezen általános fizikai törvénnyel összhangzásban azt találtuk, hogy egy lassan mozgó szárny vagy efféle, mely egy folyadékba merített vagy úgyszólva beágyazott papírlaphoz ütközik, ezt a papírlapot csak akkor tépi el, ha annak terjedelme aránylag nagy, míg ha a papírlap kicsiny, akkor fölveszi a szárny mozgását, vagy pedig a szárny által félretolatik vagy söpörtetik anélkül, hogy elszakadna vagy észrevehetően megfeszülne. A szárny viszonylagos sebességének növekedésével ellenben az a legkisebb papírlap, amely még széttépetik, folyton kisebb és kisebb lesz és végül, ha a sebesség igen nagy lesz, akkor a legkisebb papírdarab sem lesz képes fölvenni ezt a sebességet elég gyorsan, hogy szét ne tépessék. Azt találtuk, hogy a sebesség, gyakorlatilag elérhető határok között, annyira fokozható, hogy csupán néhány összenemezelődött rostból álló papirdarabka is, melyet a környező folyadék tehetetlensége tart fogva vagy megfékezve és hátulról megtámasztva, sikeresen széttépheti és az egyes rostok állapotát teljesen megközelítő állapotra hozható, amivel a föntiekben kifejtett eszményi célt elértnek lehet tekinteni. Elméletileg mindenesetre lehetséges valamely szárny sebességét és pengéjének élességét annyira fokozni, hogy egy egyedül úszó magános rost is szétvágassék, azonban ez már az alapelvnek nyílván szükségtelen túlzásba vitelét jelentené. Az anyagra gyakorolt hatás valamely húzás vagy nyújtás természetével bír, mely két ellenkező törekvés vagy befolyás eredménye. Az egyik a papir-