69372. lajstromszámú szabadalom • Villamos vasúti rendszer

/.épső kefét az (e) kocsitest tartja és ez a kefe az (a3) áramvezetösinnel állandó érintkezésben áll. A kocsi végén lévő (e2) kefék megfelelő (e3) szerkezetekre vannak fölfüggesztve, melyek az (e4) karok útján beállítható (e5) rudakon (4. ábra) vannak ágyazva. A kocsi két végéhez közel elrendezett (e2) kefék közül mindig az egyik az (a3) harmadik vagy áramvezető sinnel érintkezik, míg a másik kefe föl van emelve. Az 1. ábrán a baloldalt lévő kefe érintkezik a harmadik sinnel, míg a kocsi jobboldali végén lévő kefe föl van emelve. Általában a kocsi végén lévő kefék közül mindig az van áramvezető kontaktushelyzetben, mely a kocsi által befolyásolt blokkszakaszban lévő sinmágneseket vezérlő ellenálláskapcsolóhoz legközelebb fekszik. Rendszerint tehát a harmadik sinnel a kocsin lévő" áramleszedőhelyek közül kettő áll érintkezésben. A 3. ábrából kitűnik, hogy egy kocsinál^, valamely blokkszakaszba való belépésénél a vonaláramkör a kocsin keresztül záródik úgy, hogy az áram a mágneseken át az (a3) sinhez és a kocsin keresztül az egyik futósinhez halad. Ezen áram ezenkívül az elektromágnesen áraimlik át és valamely a főáramkör (cl) fővezetékével való összeköttetési helyhez tér vissza. Mihelyt tehát á kocsi az erősáramú áramkört zárja, a főáram egy kisebb része a szolenoid mellékzárlatán mehet át még akkor is, ha a (c6) híd, illetve a (d3) csúszókontaktus legmélyebb helyzetét foglalja el, mely esetben ugyanis az elfenálláskapcaolóriál az áramkörbe minimális ellenállás van beiktatva. A (d2) elektromágnes azonnal gerjesztetik, ha kocsi lép valamely blokkszakaszba; az elektromágnes ekkor magját fölhúzza és emellett a (c6) és (d3) kontaktusokat magávail viszi, míg azok a 13. ábrán baloldalt látható helyzetbe jutnak. Mihelyt ez bekövetkezett, a főáramkör hozzávezető ágába természetesen maximális ellenállás van kapcsolva, miközben a. (d3) csúszókontaktús a mágnes azon tekercséléseivel érintkezik, amelyek vezetői a legnagyobb keresztmetszetűek. A főáramkör hozzávezető ágában fekvő maximális ellenállás nagyobb, mint a vonaláramkor tekintetbe jövő részének ellenállása és nagyobb a vonaláramkör ezen ellenállásának és a kocsin lévő fegyverzet, valamint a sarkváltó ellenállásának összegénél is. A maximális ellenállás bekapcsolás esetén az áram természetesen azt az útat fogja keresni, ahol az ellenállás kisebb, tehát a sinmágneseken át az (a3) áramvezetősinhez és innen a sarkváltón és a kocsi helvtálló fegyverzetén át a kívül fekvő futósinhez áramlik, majd a szolenoid csévéjén keresztül a főáramkör (cl) hozzávezető ágához tér vissza. A szolenoidnak eredetileg mellékzárlatban fekvő része tehát a hozzávezető áramkör egy részét képezi, mihelyt a vonalon lévő kocsi a (c5) ellenálláskapcsoló befolyása alá kerül. A 13. ábrán föltüntetett rendszernél a blokkszakasz, melybe a kocsi belép, a vezérlő toronytól jobbra fekszik. Az ezen toronyban lévő önműködő kapcsoló ezen blokkszakaszban lévő sinmágneseket vezérli, vagy megfordítva, az ezen blokkszakaszban lévő kocsi a tőle balra fekv'ö tornyot vezérli. Mielőtt a kocsi a blokkszakaszba belép, a toronyban lévő szerkezetek a 13. ábra jobboldali tornyában föltüntetett helyzetet foglalják el. Mihelyt a kocsi valamely meghatározott blokkszakaszból kilép, a sináramkör és ezzel az ezen blokkszakaszban lévő szolenoid mellékzárlatú áramköre megszakíttatik. A (d) mágnes gerjesztése megszűnik, magja leesik és a (c6, d3) hídkontaktusok a legmélyebb helyzetet foglalják el. Ezáltal az áram rendes útja a reosztát minimális ellenálláson át ismét záródik. A 27. ábra a sinmágnes részletrajzát mutatja. A lágyvassin elég széles ahhoz, hogy egész hosszán két (b4) porcellánvályút vehessen föl. Ezen vályúk egyikébe a hozzávezető áramkör (cl) fővezetéke, a másik vályúba pedig a (c2) vi'sszvezeték van lefektetve. A (cl) vezetéktől a (bl)