69372. lajstromszámú szabadalom • Villamos vasúti rendszer

_ 4 — ezen ábrák végeihez közel föltüntetett kis 19a., 20a., 21a. és 22a. vázlatok a csé­vék összeköttetését egyszerű módon jelr zik. A 23. ábra a sokszoros kapcsoló helytálló és mozgatható kontaktusait oldalnézetben mutatja, a 24. ábra ezen részek elölnézete, a 25. ábra diagramm, mely a mozgatható keféknek a sarkváltó helytálló kollekto­rán lévő lamellákhoz való viszonyát mu­tatja. Ezen az ábrán a vezetékeknek a kefék között való • elrendezése is látható; eszerint a kollektort a kocsi fegyverzeté­vel a sokszoros kapcsolón át negyven­nyolc huzal útján van összekötve. A négy­négy vezetőből álló tizenkét kábel helyett a kefékkel kapcsolatban negyvennyolc vezető van föltüntetve, melyek mind a kollektorból indulnak ki. A 26. ábra a kollektorlamellák és a fegy­verzetdrótok összeköttetésének egy részle­tét mutatja; a 27. ábra a sinmágnesek egyikének met­szete, a ' 28. ábra a 27. ábra x28—x28 vonala szerint vett metszet és a 29. ábra a mágnes vízszintes metszete. A főáramsémában, mely a 15. és 16. ábrákból tevődik össze, valmint a 19—22. ábrán a mozgatható áramszedőkefékből csak egy pár vari föltüntetve, melyek a koesifegyverzet nagy helytálló kollektorá­nak lamelláival kapcsolódnak. A másik két kefe nincs föltüntetve, hogy a rajzot világosabbá tegyük. Az 1., 2., 3., válamint a 13—18. ábrák szerint az (a) fölépitmény az (al) síntal­pakból, az (a2) futósinekből és a harma­dik (a3) áramvezető 'sinből áll, mely utóbbi a szigetelt (a4) támaszokon van ágyazva. A harmadik sin blokkszakaszai egymástól és a földtől el vannak szige­telve és a futósinék az ütközési helyeken megfelelő távois&gokbán szintén el van­nak fegymástól szigetelve úgy, hogy ily módon a fölépítményt és az egész sinhosszt bizonyos, pl. 1 km.-nyi egységhosszal biró blokkszakaszokra osztjuk föl. A blokkszakaszok végein az (a5) tornyok­ban vagy egyéb védőszerkezetekben (14. ábra) önműködő kapcsplóellenállások vannak elrendezve, melyek' az áramot a vonalon lévő kocsikhoz megfelelő ará­nyokban vezetik. A 13. és 14. ábra szerint a fölépítmény­ben a lágyvasból álló (b) sin van lefek­tetve, mely célszerűen a sintalpakhoz van erősítve. Ezen sinből emelkednek ki a sinmágnesek (bl) pólusdarabjai, melyek a két futósin között a középen fekszenek és a (b2) és (b3) tekercselésekkel vannak ellátva. A pólusdaraboknak egymástól való távolsága egy méternél valamivel nagyobb é's tekercseléseik iránya olyan,1 hogy a szomszédos darabok ellentétes polaritásúak. A 13. és 14. ábrán a (c) egyenáramú gép van föltüntetve, mely azonban több, egymás után kacsolt géppel is helyettesít­hető. Célszerű oly gépet használni, mely állandó, körülbelül 75 ampérnyi áram­erősséget szolgáltat és a feszültséget a tér­helésnek megfelelően önműködően képes megváltoztatni. Ily gépeket régebben főkép a Brüsh-féle ívlámpa rendszer­hez szerkesztettek. A gépből kiinduló (cl) vézetékek egyike szakaszokra van osztva; ezen szakaszok a vezérlőtor­nyokban lévő kapcsolóellenállások ál­tal választatnak el egymástól, más­részt azonban a reosztátok kontaktusai és ellenáli'áscsévéi által egymással elek­tromos összeköttetésbe hozatnak. A gép­ből kiinduló másik vezeték (c2)-vel van jelölve. A dinamógép közelében a (c3) főkapcsoló van elrendezve. A (cl) vezetékszakaszok az (a5) kap­csolótornyokban a meghosszabbított (c4) kontaktusokban végződnek (13. ábra) és a (cl) vezetéknek ezen tornyokból ki­induló szakaszai a (c5) ellenállássorozat­hoz csatlakóznak; a tornyokban lévő (c4) kontaktüssinnel ezen ellenállások kisebb­nagyobb csoportjai hozhatók összekötte­tésbe. Az összeköttetés létesítésére a moz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom