69372. lajstromszámú szabadalom • Villamos vasúti rendszer

_ 4 — ezen ábrák végeihez közel föltüntetett kis 19a., 20a., 21a. és 22a. vázlatok a csévék összeköttetését egyszerű módon jelr zik. A 23. ábra a sokszoros kapcsoló helytálló és mozgatható kontaktusait oldalnézetben mutatja, a 24. ábra ezen részek elölnézete, a 25. ábra diagramm, mely a mozgatható keféknek a sarkváltó helytálló kollektorán lévő lamellákhoz való viszonyát mutatja. Ezen az ábrán a vezetékeknek a kefék között való • elrendezése is látható; eszerint a kollektort a kocsi fegyverzetével a sokszoros kapcsolón át negyvennyolc huzal útján van összekötve. A négynégy vezetőből álló tizenkét kábel helyett a kefékkel kapcsolatban negyvennyolc vezető van föltüntetve, melyek mind a kollektorból indulnak ki. A 26. ábra a kollektorlamellák és a fegyverzetdrótok összeköttetésének egy részletét mutatja; a 27. ábra a sinmágnesek egyikének metszete, a ' 28. ábra a 27. ábra x28—x28 vonala szerint vett metszet és a 29. ábra a mágnes vízszintes metszete. A főáramsémában, mely a 15. és 16. ábrákból tevődik össze, valmint a 19—22. ábrán a mozgatható áramszedőkefékből csak egy pár vari föltüntetve, melyek a koesifegyverzet nagy helytálló kollektorának lamelláival kapcsolódnak. A másik két kefe nincs föltüntetve, hogy a rajzot világosabbá tegyük. Az 1., 2., 3., válamint a 13—18. ábrák szerint az (a) fölépitmény az (al) síntalpakból, az (a2) futósinekből és a harmadik (a3) áramvezető 'sinből áll, mely utóbbi a szigetelt (a4) támaszokon van ágyazva. A harmadik sin blokkszakaszai egymástól és a földtől el vannak szigetelve és a futósinék az ütközési helyeken megfelelő távois&gokbán szintén el vannak fegymástól szigetelve úgy, hogy ily módon a fölépítményt és az egész sinhosszt bizonyos, pl. 1 km.-nyi egységhosszal biró blokkszakaszokra osztjuk föl. A blokkszakaszok végein az (a5) tornyokban vagy egyéb védőszerkezetekben (14. ábra) önműködő kapcsplóellenállások vannak elrendezve, melyek' az áramot a vonalon lévő kocsikhoz megfelelő arányokban vezetik. A 13. és 14. ábra szerint a fölépítményben a lágyvasból álló (b) sin van lefektetve, mely célszerűen a sintalpakhoz van erősítve. Ezen sinből emelkednek ki a sinmágnesek (bl) pólusdarabjai, melyek a két futósin között a középen fekszenek és a (b2) és (b3) tekercselésekkel vannak ellátva. A pólusdaraboknak egymástól való távolsága egy méternél valamivel nagyobb é's tekercseléseik iránya olyan,1 hogy a szomszédos darabok ellentétes polaritásúak. A 13. és 14. ábrán a (c) egyenáramú gép van föltüntetve, mely azonban több, egymás után kacsolt géppel is helyettesíthető. Célszerű oly gépet használni, mely állandó, körülbelül 75 ampérnyi áramerősséget szolgáltat és a feszültséget a térhelésnek megfelelően önműködően képes megváltoztatni. Ily gépeket régebben főkép a Brüsh-féle ívlámpa rendszerhez szerkesztettek. A gépből kiinduló (cl) vézetékek egyike szakaszokra van osztva; ezen szakaszok a vezérlőtornyokban lévő kapcsolóellenállások által választatnak el egymástól, másrészt azonban a reosztátok kontaktusai és ellenáli'áscsévéi által egymással elektromos összeköttetésbe hozatnak. A gépből kiinduló másik vezeték (c2)-vel van jelölve. A dinamógép közelében a (c3) főkapcsoló van elrendezve. A (cl) vezetékszakaszok az (a5) kapcsolótornyokban a meghosszabbított (c4) kontaktusokban végződnek (13. ábra) és a (cl) vezetéknek ezen tornyokból kiinduló szakaszai a (c5) ellenállássorozathoz csatlakóznak; a tornyokban lévő (c4) kontaktüssinnel ezen ellenállások kisebbnagyobb csoportjai hozhatók összeköttetésbe. Az összeköttetés létesítésére a moz-