69372. lajstromszámú szabadalom • Villamos vasúti rendszer

zettekercselés ezért nem egyszerű csévék­böl tevődik össze, hanem mindegyik cséve bizonyos számú vezetőt tartalmaz, és ugyanily számú vezető halad a mágne­séktől a sarkváltó kollektorjához. Ezen összekötő vezetékekben többszörös kap­csoló vagy vezérlődob fekszik, melynek segélyével mindegyik cséve vezetői pár­huzamos, soros vagy kompound kapcso­lásba hozhatók. A hozzávezetendő energia ezen kapcsolások segélyével áram fo­gyasztó ellenállások nélkül, a terhelésnek megfelelően szabályoztatik. A vonal blokkokra vagy szakaszokra van osztva, mi mellett a sinek a blokkok határhelyéin egymástól el vannak szige­telve. A tulajdonképeni sinpár mellett a földtől elszigetelt harmadik áramvezető­sin halad. A munkaáram az áramfejlesz­tőtől fémvezetéken át önműködő reosz­tátokhoz halad és ezen kapcsolóellenállá­sok mozgatható kontaktusait a kocsiról vezérelt mágneses szerkezet mozgatja. Az áramot vezető sinnel a kocsi áram­leszedő keféi érintkeznek. Rendszerint minden kocsi alatt hat ilyen smmágnes van elrendezve és a mágnesek teljesen gerjesztve vannak. Ezenkívül a kocsi előtt és mögött egy-egy félig gerjesztett hatos mágnescsoport van alkalmazva. A mágneseknek az áramkörbe való bekap­csolása a kocsiról az áramvezetősin köz­vetítésével történik. Mindegyik kapcsoló ellenállás csévéje a futósinek egyikéhez van kapcsolva akkor, ha a csévék másik sarka a vezetővel ál1 összekötetésben. Rendszerint a szolenoid magja a kapcsoló legkisebb ellenállását iktatja az áram­körbe, Ha azonban a kocsi az illető vá­gányblokkba kerül, akkor a sinmágnesek az áramhozzávezetés és a harmadik sin közé kapcsoltatnak. Az áram most a ko­csi áramleszedő keféin és a kocsivázon át a futósinhez és a reosztát mellékzárlat­ban lévő ellenállásához halad. Ezen áram egy törtrésze az ellenálláskapcsoló mág­nesét gerjeszti és annak magját fölemeli úgy, hogy a mozgó kontaktus működésbe hozatik. Az ellenállásnak a főáramkörbe való kapcsolása a különböző áramelága­zások ellenállásait oly módon változtatja meg, hogy az áram a sinmágnestől a ko­csin lévő különböző elektromos berende­zésekhez halad. Ezen működtetés mind­addig tart, amíg a kocsi a blokkszakasz vé­gére ér és a következő blokkszakaszban megismétlődik. A kapcsolóellenállások vagV reosztát ok a blokkszakaszok kezde­tein és végein vannak elrendezve és arra szolgálnak, hogy a vezetőkábel szakaszai között összeköttetést hozzanak létre, más­részről azonban ezt a vezetőkábelt elek­tromos szempontból szakaszokra osszák. Aránylag nehéz kocsikkal biró nagyvas­útaknái a kocsin lévő fegyverzeteknek is nagy méreteket kell adni és azokat sűrűn kell tekercselni. A sarkvaltó forgó fegy­verzetének négy sarksarúja vagy magja van, melyek közül kettő-kettő ellentétes polaritású. Az elrendezés olyan, hogy a sarkváltó a kocsinak négy sinmágnesén való átmenete alatt végez fordulatot. A kocsi helytálló fegyverzetében tehát az áram iránya a sarkváltó minden fordula­tánál négyszer változik. Ezen számításból kitűnik, hogy a kollektort kilencvenhat lamellával kell kiképezni. Aránylag kis­méretű kollektor ily nagyszámú lamellá­val nem szerkeszthető, különösen ha a kollektor forgathatóan rendezendő el. Ez esetben mindegyik fegyyerzetvezetékhez két-két, összesen tehát negyvennyolc gyüjtőgyűrűre volna szükség és a komu­tátor oly méretekkel volna kiviendő, me­lyek vasúti üzemben szóba sem jöhetnek. A találmány értelmében helytálló, meg­; megosztott kollektort alkalmazunk és a j kommutátort kefékkei látjuk el, melyek ! a sarkváltó fegyverzetével együtt a kollek­tor körül forognak. Szerkezeti okokból mindegyik gyűrűvel páronként négy-négy kefe kapcsolódik; két egymással szemben fekvő kefe negatív, a másik két kefe pedig pozitív és a kefék 90 fokkal vannak egy­máshoz képest eltolva. Természetesen oly eszközökről is kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom